Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
10 az Ínyszél védelme Fogorvosi Szemle 73. 10—17. 1980. Békéscsaba Városi Tanács, Egyesített Egészségügyi Intézmények (igazgató főorvos : Juhász László dr.) Az ínyszél védelme protetikai beavatkozások során E Ü С К ANDEÁS DE. Érkezett: 1979. febr. 17. Elfogadva: 1979. febr. 25. Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a fogágybetegség a felnőtt populációban népbetegség jelleget öltött. Mint minden népbetegségben, számottevő eredményt csak a jól szervezett prevenciótól várhatunk. A primer prevenció az ínygyulladásnak — mint kezdeti léziónak —- a megelőzése, a korai szekunder prevenció az ínygyulladás mélyebb szövetekre történő terjedésének megakadályozása; ez azonban már döntően terápiás jellegű. Protetikai tevékenységünk folyamatában mindkét vonatkozásban fontos szempontokat kell figyelembe vennünk. Fogpótlásainknak biztosítaniuk kell mind az ínygyulladás etiológiai tényezőinek távoltartását (primer prevenció), mind a további károsodás megelőzését (szekunder prevenció). E ponton tulajdonképpen a parodontológiai és protetikai prevenció egy és ugyanaz. Az, hogy a hiányzó fogak helyére fogpótlás kerül, nem egyenlő a terápiával. A fogágy destrukcióját a fogpótlás néha kiváltja, de igen gyakran gyorsítja. A fogpótlás károsító hatását a szájüreg szöveteiben mechanikai, illetve protetikai traumának nevezzük. A traumás hatások támadáspontja alapján a parodontiumon topográfiailag három részt különböztetünk meg: 1. marginális, 2. alveoláris, 3. apikális szakaszt. Hasonló topográfiai beosztást a következő ábrán mutatunk; ennek elnevezései egyúttal utalnak a destrukció patogenezisére, és a határok egyben anatómiailag exaktabbak (1. ábra). A) Az irritáció zónáját a gingiva marginalis (ínyszél) és az interdentális papillák alkotják; apikális határát az íny saját rostjai képezik (fibrae gingivales et transseptales). E zónában hat helyi irritatív tényezőként a plakk, sok mikroorganizmus, a fogkő és az étel-beékelődés. A mai általános nézet szerint az ún. „káros” erőhatások sem okoznak ínygyulladást. A helyi irritáló tényezők az ínyre hatnak, s ott okoznak gyulladást, míg a káros erőhatások a mélyebb tartószövetekre fejtik ki kedvezőtlen hatásukat. Az okklúziós erők nem károsítják az ínyt, mert vérellátása akkor is kielégítő marad, ha az erőhatás következtében a ligamentum parodontale erei obliteralódnak. B) A ко-destrukció zónája interdentálisan a transzszeptális, orálisan és vesztibulárisan a csontszéli rostokkal kezdődik. Ameddig a gyulladás az ínyre korlátozódik, okklúziós erők nem befolyásolják. Amikor a gyulladás az ínyből a tartószövetekbe lép, azaz amikor a gingivitis parodontitisszé alakul, a gyulladás a ko-destrukció zónájába jutott. E dolgozat csupán az irritáció zónájában ható protetikai ingertényezőket vizsgálja. E tényezők szövetre kifejtett károsító hatását teljes súlyukban csak e szövetek morfológiai és biológiai ismeretében ítélhetjük meg. Az utóbbi évek struktúrbiológiai kutatásainak fényében a gingiva marginalis biológiai jelentőségét és egészségének fenntartását kiemelkedően fontosnak kell tekintenünk. Mivel tankönyveinkben e terület funkciós anatómiájáról igen keveset olvashatunk, a gingiva marginalis morfológiájával és élettanával e helyen röviden foglalkoznunk kell. A gingiva marginalis funkciós anatómiája A gingiva marginalis (szabad ínyszél) keskeny szöveti csík, amely a fognyak kontúrját és a zománc-cement-határt girlandszerüen követi. Koronálisan a limbus gingivaeben végződik, apikálisan pedig sekély behúzódás választja el a feszes ínytől (gingiva propria).
