Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1980. január LXXIII. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 13. 1—6. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest; Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató : Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár) A leukoplakia* BÁNÓCZY JOLÁN dr. Érkezett: 1979. július 21. Árkövy-emlékelőadás tartása minden fogorvos-kutató számára nagy megtisz­teltetést és tudományos munkásságának megbecsülését jelenti. Különösen nagy megtiszteltetés ez számomra azért, mert Balogh Károly, Ferenczy Károly, Varga István, Kemény Imre, Adler Péter, Berényi Béla és Tóth Károly, az Ár­­kövy-emlékérmével előttem jutalmazottak után, Árkövy-emlékelőadás kere­tében számolhatok be tudományos munkásságom általam választott nagyobb részletéről. Megtiszteltetés azért is, mert az Árlcövy által alapított klinikán dol­goztam több mint két évtizeden át. Ez az oka annak is, hogy jobb és modernebb lehetőségek helyett, a hagyományoknak megfelelően, előadásom színhelyéül a Szájsebészeti és Fogászati Klinika tantermét választottam. A leukoplakiával kapcsolatos kutatásaim célja elsősorban a malignus tumo­rok kialakulását előidéző tényezők felderítése s ezáltal a carcinomás átalakulás meggátlása, prevenciója. Történelmi távlatból nézve érdekes összeesés, és ez egyúttal aktualitást is ad e kérdés tárgyalásának az Árkövy-emlékelőadás kere­tében, hogy Schwimmer Ernő 1877-ben írta le a leukoplakiát önálló kórképként [18] és három évvel később, 1881-ben jelent meg Árkövy József könyvecskéje „A fogak gondozása” címen [1], melynek fő gondolata már a prevenció volt. A leukoplakiát illető kutatásaimat, melyeket Sugár László tanár úr vezetésé­vel mintegy 25 évvel ezelőtt kezdtem el, nehéz összefoglalni, még nehezebb is­métléseket elkerülve újat mondani. Előadásom vezérfonalául ezért — főbb eredményeink rövid összefoglalása mellett — annak a kérdésnek vizsgálatát is célul tűztem ki, hogy mennyiben változtatják, határozzák meg a kutatási módszerek és eredmények a klinikus orvos tennivalóját, magatartását, melynek az adott esetben végső célja a leukoplakiás beteg meggyógyítása, a carcinoma kialakulásának meggátlása. Régóta ismeretes, hogy a leukoplakia a szájnyálkahártya leggyakoribb prae­­cancerosisa. Nem volt tisztázott azonban azoknak a tényezőknek szerepe, melyek a leukoplakiák aránylag kis részének (5—7 % -ának) malignus átalaku­lását elősegítik, és nem volt meghatározott a szűkebb értelemben vett praecan­­cerosus leukoplakiák csoportja sem. Maga a leukoplakia fogalma sem volt egy­séges, egyesek klinikai, mások szövettani értelemben használták. Saját vizsgála­taimban a WHO praecancerosus elváltozásokkal foglalkozó munkacsoportjá­nak meghatározásához tartottam magam [21]. Eszerint leukoplakián értjük a száj nyálkahártya fehér foltját, mely nem törölhető le és nem sorolható más betegségcsoportba. E meghatározás tehát klinikai fogalmat jelent. Munkám célkitűzésének első pontja a leukoplakia klinikai jellemzőinek, a malignus átalakulás arányának és az ezt elősegítő tényezőknek a meghatározása * Az 1979. évi Árkövy-érme átvételekor (1979. jún. 1.) tartott előadás

Next

/
Thumbnails
Contents