Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
1980. január LXXIII. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 13. 1—6. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest; Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató : Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár) A leukoplakia* BÁNÓCZY JOLÁN dr. Érkezett: 1979. július 21. Árkövy-emlékelőadás tartása minden fogorvos-kutató számára nagy megtiszteltetést és tudományos munkásságának megbecsülését jelenti. Különösen nagy megtiszteltetés ez számomra azért, mert Balogh Károly, Ferenczy Károly, Varga István, Kemény Imre, Adler Péter, Berényi Béla és Tóth Károly, az Árkövy-emlékérmével előttem jutalmazottak után, Árkövy-emlékelőadás keretében számolhatok be tudományos munkásságom általam választott nagyobb részletéről. Megtiszteltetés azért is, mert az Árlcövy által alapított klinikán dolgoztam több mint két évtizeden át. Ez az oka annak is, hogy jobb és modernebb lehetőségek helyett, a hagyományoknak megfelelően, előadásom színhelyéül a Szájsebészeti és Fogászati Klinika tantermét választottam. A leukoplakiával kapcsolatos kutatásaim célja elsősorban a malignus tumorok kialakulását előidéző tényezők felderítése s ezáltal a carcinomás átalakulás meggátlása, prevenciója. Történelmi távlatból nézve érdekes összeesés, és ez egyúttal aktualitást is ad e kérdés tárgyalásának az Árkövy-emlékelőadás keretében, hogy Schwimmer Ernő 1877-ben írta le a leukoplakiát önálló kórképként [18] és három évvel később, 1881-ben jelent meg Árkövy József könyvecskéje „A fogak gondozása” címen [1], melynek fő gondolata már a prevenció volt. A leukoplakiát illető kutatásaimat, melyeket Sugár László tanár úr vezetésével mintegy 25 évvel ezelőtt kezdtem el, nehéz összefoglalni, még nehezebb ismétléseket elkerülve újat mondani. Előadásom vezérfonalául ezért — főbb eredményeink rövid összefoglalása mellett — annak a kérdésnek vizsgálatát is célul tűztem ki, hogy mennyiben változtatják, határozzák meg a kutatási módszerek és eredmények a klinikus orvos tennivalóját, magatartását, melynek az adott esetben végső célja a leukoplakiás beteg meggyógyítása, a carcinoma kialakulásának meggátlása. Régóta ismeretes, hogy a leukoplakia a szájnyálkahártya leggyakoribb praecancerosisa. Nem volt tisztázott azonban azoknak a tényezőknek szerepe, melyek a leukoplakiák aránylag kis részének (5—7 % -ának) malignus átalakulását elősegítik, és nem volt meghatározott a szűkebb értelemben vett praecancerosus leukoplakiák csoportja sem. Maga a leukoplakia fogalma sem volt egységes, egyesek klinikai, mások szövettani értelemben használták. Saját vizsgálataimban a WHO praecancerosus elváltozásokkal foglalkozó munkacsoportjának meghatározásához tartottam magam [21]. Eszerint leukoplakián értjük a száj nyálkahártya fehér foltját, mely nem törölhető le és nem sorolható más betegségcsoportba. E meghatározás tehát klinikai fogalmat jelent. Munkám célkitűzésének első pontja a leukoplakia klinikai jellemzőinek, a malignus átalakulás arányának és az ezt elősegítő tényezőknek a meghatározása * Az 1979. évi Árkövy-érme átvételekor (1979. jún. 1.) tartott előadás
