Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
KÖNYVISMERTETÉS 93 a fogpótlás készítésének alapvető módszereit is. A könyv jól összegezi az ország egyetlen fogpótlásiam klinikájának (a budapestinek) módszereit és szemléletét. A három szerző felfogása egységes; a tudomány mai állása szerint általánosan elfogadott ismereteket közölnek, olyanokat is, amelyeket magyar nyelven még nem vagy csak részben közöltek. A könyv felépítése, beosztása didaktikus, fogalmazása világos; ez igen nagy mértékben megkönnyíti a tanulást. Rövid történeti bevezetés után részletesen tárgyalja a protetikai anyagtant, ezt követően a protetikai anatómia és a gnatológia alapjait, végül pedig a foghiányokat és azok pótlását. A fejezetek arányosak, didaktikai szempontból logikusan felépítettek. Az anyagok ismertetését feldolgozásuk módszerei követik. Kiemelendő a korszerű gnatológiai szemlélet és módszer ismertetése, ami a magyar nyelvű szakirodalomban hézagpótló. A foghiányok és pótlásuk című fejezetben a klinikai-laboratóriumi munkafázisok egymást követő leírása következik. Ezek megértését igen megkönnyítik a szemléltető táblázatok. Ilyen módszert a hazai szakirodalomban eddig még nem alkalmaztak. A mű az egyes fogalmakat világosan és érthetően magyarázza. Nemcsak az egyetemi képzést, hanem a szervezett egyéni továbbképzést is szolgálja. Emellett igen hasznos tájékoztatást nyújt a laboratóriumoknak is, és ezzel is szolgálja a fogorvos és a fogtechnikus eredményes együttműködését. A szaknyelvi terminológiai helyesség problémáját a szerzők igen szerencsésen oldották meg; a példamutatóan magyaros,] választékos stílus egysége mellett, szorosan az 1975-ben megjelent Helyesírási Szótár és a MTA V. Osztálya Orvosi Szaknyelvi Helyesírási Bizottsága által javasolt szójegyzékben foglaltak szerint jártak el. A nómenklatúra egységes. A korrektúrákat is igen gondosan nézték át, keresve is csak alig találni egy-két vesszőhibát vagy betűfelcserélődést, ill. torlódást. Ebből a szempontból is példás munkát végeztek. Az ábraanyag gazdag, kitűnően szemléltető. Ez is nagyon elősegíti a megértést, annál is inkább, mert a fényképes ábrákat mintegy kiegészítik, érthetőbbé teszik a rajzos ábrák. A képanyagból ki kell emelni az igen jól sikerült rajzos ábrákat. Általánosságban ez érvényes a fényképek reprodukcióira is, bár ezek közül, sajnos, néhány sötét. A kivehető pótlásokat tárgyaló részben több ábrát fordítva helyeztek el: a felső fogsorív lefelé, az alsó felfelé domború, ami a szakembert nem zavarja különösebben, de a tanulónak esetleg nehézségeket okozhat. Mindez mit sem von le a mű értékéből. A könyv a Medicina Kiadó legjobban kiállított könyvei közé tartozik, mintaszerű. Szakmai tekintetben hézagpótló, fogorvosképzésünk színvonalát emeli. Kívánatos, hogy a klinikai protetika is mielőbb megjelenjék könyvalakban. Schranz Dénes dr. Kreter, V.—Pantke, H. : Einführung in die Zahnheilkunde mit (írcnzinformationen. Quintessenz, Berlin etc. 1979. 298 old., 434 — kisebb részben négyszínű, ill. rajzolt — ábra. DM 138,— Ezt a gyönyörű kiállítású szakkönyvet, tárgyát illetően, nehéz volna bármelyik ismert kategóriába besorolni. A cím alapján egész mást várna az olvasó, mint amit a könyvben talál. A szerzők az előszóban a fogorvosképzés preklinikumának és klinikumának biológiai és patológiai alapismereteit, valamint ezek határterületi vonatkozásait ígérik. Alkalmasnak tartják munkájukat az általános orvos számára is a fogorvosi alapismeretek elsajátítására. Véleményem szerint ez a mű egyik célkitűzés elérésére annak ellenére sem alkalmas, hogy egyes fejezetek önmagukban kitűnőek. A könyv 8 főfejezetre tagozódik. Ezek a következők: 1. klinikai anatómia, topográfia és nómenklatúra; 2. szövettan; 3. a fogak színe; 4. a foglepedék; 5. a fogzás; 6. a fogak anomáliái; 7. a fogak kemény állományának különböző eredetű elváltozásai; 8. a fogsérülések. Ebből a felsorolásból is nyilvánvaló, hogy a mű szerkezetének nincs egységes koncepciója. Még szembetűnőbb ez a tény, ha az egyes fejezetek arányait és tartalmát vizsgáljuk. Legjellemzőbb példa, hogy 51 oldal tárgyalja a fogak anomáliáit, míg a cariesre mindössze 5 (nem tévedés, öt) oldalt szánnak. Ugyanilyen egyenetlen az a szint is, amelyen szerzők az egyes témákkal foglalkoznak. Például az anatómia, a fogzás, a lepedék című fejezet alapfokú. Ezzel szemben pl. a hisztológia és az anomáliákról szóló rész tudományos igényű. Dentális anatómia, hisztológia és biológia volna ez a könyv ? Akkor viszont hogy kerül bele egy-egy önkényesen kiválasztott patológiai téma, mint például a fogsérülések. Ha viszont tárgyának tekinti a patológiát is, akkor hogy-hogy nem foglalkozik részletesen a fogorvos számára legfontosabb fogbetegséggel, a cariesszel és annak következmónybetegségével. Talán még „Válogatott fejezetek a fogászat tárgyköréből” cím fedné leginkább a tartalmat.
