Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
94 KÖNYVISMERTETÉS A mű legfőbb értéke a remek ábraanyag; ez egyaránt vonatkozik a sematikus rajzokra, a röntgenképekre, a szövettani ábrákra és színes fényképekre. A kiadó dicséretére válik az a különlegesen jó minőségű papír és nyomdatechnika, ami által az ábrák maradéktalanul érvényesülnek. Berényi Béla dr. Wildfeuer, A. : Zahnkaries und Parodontitis. Mikrobiologie und Immunpathologie. Ein Beitrag zur Entzündungslehre. Hanser, München—Wien, 1979. 83 old., 16 ábra, 13 táblázat. Ára: DM 28,— A mű az Ulm-i egyetem kórbonctani osztályán készült „Habilitationsschrift” rövidített változataként került kiadásra. Célja, hogy a caries profundában és parodontitis progressivában előforduló mikroorganizmusokat vizsgálja, és patogenetikai összefüggéseiket tisztázza. A tanulmány tárgya 72 carieszes dentinből és 93 parodontalis tasakból vett anyag mikrobiológiai vizsgálata volt. A vizsgálatok módszerét az egyes mikroorganizmusok specifikus tenyésztése, parodontopátiában szenvedő betegek vérszérumának, limfocitáinak és granulocitáinak vizsgálata, szövettani vizsgálatok, valamint streptococcusokkal in vitro és in vivo végzett experimentális vizsgálatok képezték. A mikrobiológiai analízis szerint legmagasabb arányban streptococcusok fordultak elő: a dentinből vett minták 65 és a parodontális tasakból vett minták 95 % -ában. A streptococcusok legnagyobb része a-hemolízist mutatott, és nem volt a Lancefield által meghatározott szerológiai csoportokba sorolható; ezeket „viridans” néven foglalták össze. Ezenkívül Gram pozitív pálcikák (lactobacillus és tsai.) a szuvas dentinben gyakran (43 %), a tasakokban ritkábban (17 %) fordultak elő, Candida albicans a dentinből 28, a tasakokból 19%-ban volt kitenyészthető. Fenti eredményei alapján szerző fontos patogenetikai összefüggést vélt feltételezni a „viridans” streptococcusok és a caries profunda, ill. parodontitis progressiva között. A streptococcus viridans és streptococcus sanguis-szal végzett szerológiai és immunológiai vizsgálatok eredményei is erre utaltak és megerősítették a mikroorganizmusok sejtfalának jelentőségét a patogenitás, virulencia és antigenitás kialakulásában. A tanulmány az általános mikrobiológus szemszögéből írt, a klasszikus mikrobiológia módszereivel végzett munka. Jellegéből kifolyólag a ma már terjedelmesnek mondható, speciális fogászati mikrobiológiára való utalás igen kevés benne, az — egyébként bőséges — irodalmi adatok legnagyobb része 1970 előtti, holott azóta már ezen a téren lényeges haladást értünk el. A Streptococcus mutans szerepének az egész munkában csak 8 sort szentel, miután azt a dentinből nem tudta kitenyészteni. Kérdés azonban, a speciális idevágó fogászati mikrobiológiai szakirodalom ismerete és gyakorlati alkalmazása nélkül, ez a lelet mennyiben fogadható el. Ugyancsak nehezen fogadható el — a mai ismeretek birtokában — a caries és parodontopátia mikrobiológiai patogenezisének ilyen egységes szemlélete a streptococcusok égisze alatt. Hiányosak a módszerrel kapcsolatos klinikai definíciók is, elsősorban a parodontopotiák súlyosságának regisztrálása (indexek hiánya), betegek életkorának, a szövettani kimetszés helyének pontos megadása, egészséges kontrollok vizsgálata stb.; ezek hiányában az eredmények nehezen értékelhetők. Mindazonáltal az adott módszerekkel elért eredmények alapot adhatnak további összehasonlító vizsgálatokhoz és számot tarthatnak az immunológiai történések iránt fogékony olvasó érdeklődésére. A könyv szép kiállítása a Hanser kiadó munkáját dicséri. Bánóczy Jolán dr. Pape, K. (Hrsg.) : Zalinärzte-Kalender der Deutschen Demokratischen Republik, 1980, Jg. XVIII. Volk u. Gesundheit, Berlin, 1979. 329 old. DDR M 8,— A zsebnaptár alakú könyvecske közel 200 oldal terjedelemben a gyakorló fogorvos számára hasznos tudományos-továbbképző adalékokat tartalmaz. Tárgyánál és tartalmánál fogva néhányat külön megemlítek, éspedig: Nemesfémek használatának javallatai (K. P. Lange); A porcelánráégetés problémái (A. Breustedt); Esztétikai problémák a fogpótlástanban (J. Weiskopf); Az odontoma klinikuma és gyógyítása (B. Deutschmann); Idegen testek aspirációja és lenyelése (II. J. Gerhardt); A veszti - bulum-plasztika a parodontologiában, ill. preprotetikai sebészetben (E. Dahlke, ill. W. Müller); Munkaképtelenség sztomatológiai megbetegedésekben (W. Seela); Az általános gyógyszerelés alapjai a sztomatológiában (K. Feller). A válogatás nyilvánvalóan szubjektív, mert a többi adalék is hasznos, jónéhány természetesen elsősorban az NDK-ban dolgozó fogorvos számára. Hogy finom vékony papírra nyomták, teszi e könyvet a nagy oldalszám ellenére csakugyan a zsebben tartható naptárrá. Az adalékok gondos összeállításáért, kiválasztásáért a szerkesztőt, a szép kiállításért a kiadót illeti dicséret. Adler Péter
