Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

BENNETT-MOZGÁS

19

Fogorvosi Szemle 72. 19—22. 1979.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika, Budapest (igazgató: Fábián Tibor dr. egyetemi tanár)

A Bennett-mozgásról

(Irodalmi áttekintés)

CSOMA MIHÁLY dr.

Érkezett: 1978. június 29. Elfogadva: 1978. augusztus 10.

Már Bennett előtt kimutatták, hogy a mandibula nyitó-csukó mozgása nem egyszerű condylus körüli forgás. Nem derítettek ki azonban semmiféle összefüggést a condylusok és a mandibula egyéb más pontjának (pl. symhysis-pont) mozgása között annak megállapítására, hogy hol helyezkedik el a forgástengely. Feltételezték azonban, hogy ez a mozgás olyan fix tengely körül zajlik le, amely nem a condylusokon megy keresztül, hanem azokon kívül esik. Reménytelen vita kezdődött ennek pontos helyéről. A vitába Norman 0. Bennett is bekapcsolódott. Híres cikke [2], amelyre évtizedek óta gyakran hivatkoznak a fogászati szakirodalomban, és amelyből a mandibula ún. Bennett-mozgása is származtatható, 1908. április 27-én jelent meg.

Bennett saját magán kimutatta, hogy a nyitó-csukó mozgásnak nincs egyetlen fix központja, hanem a forgási központ folytonosan változtatja a helyét. Szájnyitáskor a mandibula két független mozgásra képes. Az egyik: forgómozgás a condylusok körül, a másik: transzlációs mozgás, amelyet a condylusoknak a pályájuk mentén történő siklása okoz. Ez a két mozgás egyidőben és együttesen megy végbe, és ez azt eredményezi, hogy a nyitó-csukó mozgás minden pillanatában máshol van a mandibula forgástengelye. Kezdetben a condylusok mögött és alatt helyezkedik el, innen hátrafelé és lefelé halad, azután felfelé és előrefelé, majd kissé a condylusok alatt végződik. Bennett azt is kimutatta, hogy még nagyon kis mértékű nyitás esetében is van a condylusoknak előrefelé történő mozgásuk, azaz pusztán rotáció a condylusok körül soha nem történik.

A nyitó-csukó mozgás terjedelmes elemzése mellett szinte mellékesen a mandibula oldalmozgásait is megfigyelte, és azt tapasztalta, hogy — legalábbis az ő esetében — a munkaoldali fejecs nem csupán forgómozgást végzett, hanem határozottan kimozdult a helyéről kifelé és kissé lefelé.

Ez a jelenség Bennett cikkében a fő vitatott kérdés mellett csak mint jelentéktelen megfigyelés merült fel. Maga a szerző sem tulajdonított neki különös jelentőséget, sőt meg is jegyezte, hogy általános következtetéseket ebből nem lehet levonni, mivel csupán egy személyt vizsgált (saját magát). Követői azonban tudományos tényként fogadták el megfigyelését. Közlemények, tankönyvek és kézikönyvek szerzői a mandibula oldalmozgásának ismertetésekor azt írják, hogy a munkaoldali fejecs függőleges tengely körül forog, emellett kissé hátrafelé és oldalfelé mozdul el, az egész mandibulának a munkaoldal irányába történő testes elmozdulását okozva [6]. Ez a Bennett-mozgás.

Page [14] szerint a jelenséget már Ferrain is felismerte 1744-ben, de úgy tekintette azt, mint klinikai hiba megnyilatkozását. Page tudomása szerint Balkwill is foglalkozott a kérdéssel 1866-ban.

A Bennett-mozgásról azért szükséges ma beszélnünk, mert a magyar fogászati szakirodalomban — elsősorban Kemény [11] nyomán — az terjedt el, hogy „A lengőfejecspályát leírója után Bennett-pályának, mozgását pedig