Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
20 CSOMA M. Bennett-mozgásnak nevezzük.” Egy másik helyen ez olvasható: „Az állkapocs oldalirányú elmozdításakor a munkaoldalon, amely irányban az állkapocs elmozdul, az ízületi fejecs csak jelentéktelen elmozdulást végez. Ugyanakkor az ellenkező, az úgynevezett balanszoldalon, a szagittális fejecspályán előre és lefelé halad, majd befelé fordul. Ez utóbbit — mint említettük -— Bennettmozgásnak nevezzük.” Ezzel szemben az angol nyelvű fogászati irodalom, köztük a hivatalosan elfogadott terminológiák [3, 7] is úgy határozzák meg a Bennett-mozgást, hogy az a mandibulának a munkaoldal irányába történő testes elmozdulása, amit a fejecseknek az állkapocs oldalmozgása közbeni helyváltoztatása eredményez. Találkozhatunk a Bennett-mozgásnak szélesebb értelmezésével is, amennyiben az az egész mandibula testes elmozdulása bármelyik vagy mindhárom dimenzióban [8]. Egyes szerzők között véleménykülönbségek vannak abban, hogy a munkaoldali fejecs oldalirányú elmozdulása mellett azzal egyidejűleg még melyik másik irányba mozdul ki. Bennett úgy tapasztalta, hogy kifelé és kissé lefelé. Más leírások szerint a munkaoldali condylus felfelé, hátrafelé és kifelé mozog [1, 16]. Swenson [4] úgy foglal állást ebben a kérdésben, hogy a munkaoldali fejecs oldalra csúszása a fossa, a condylus és a discus alakjától függően lehet horizontális irányú vagy kissé felfelé vagy lefelé vagy hátrafelé irányuló. Az oldalmozgás forgástengelyének a helyéből nyilvánvaló, hogy a munkaoldali fejecs kissé oldalra mozdul ki az oldalmozgás irányába és néha kissé lefelé — írja Posselt [15]. Minél hátrább van a forgástengely a condylus mögött, annál nagyobb lesz a Bennett-mozgás. A Bennett-mozgás nagysága a munkaoldali fejecsen mérve átlagosan 1,5 mm az oldalsó pozíció irányába; ez a munkaoldalon csücsök-csücsök helyzetnek felel meg. Weinberg [17] szerint a Bennett-mozgás inkább változik nagyságában, mint irányában. Az oldalirányú elmozdulás foka függ a balanszoldali fejecs mozgásától, a Bennett-szögtöi. Minél nagyobb a Bennett-szög, annál nagyobb az oldalirányú elmozdulás. Mint ismeretes, Benett-szögnek nevezzük oldalmozgás közben a balanszoldali fejecspályának a szagittális síkkal bezárt szögét a horizontális síkra vetítve [3, 7]. Sajnálatos, hogy ezt Bennett-szögnek nevezték el, mivel jelen van ez a szög Bennett-mozgás hiányában is [15]. A Bennett-mozgás létrejöttét Swenson [4] a következőképpen magyarázza. A mandibula oldalmozgását a m. pterygoideus lateralis hozza létre. A balra történő mozgást a jobb oldali, a jobbra történő mozgást a bal oldali m. pterygoideus lat. Ez a művelet forgómozgást hoz létre a ható izommal ellentétes oldali codyluson át húzott vertikális tengely körül. Mivelhogy a m. pterygoideus lat. eredése mediálisabban van mint a condylus nyakán lévő tapadása, az izom mediálisan és előre húz. Ez a részben mediális irányba történő húzás a teljes mandibula oldalirányú elmozdulását okozza a ható izommal ellentétes oldal felé. Mivel a mandibulát ízületi tok és szalagok függesztik a koponyához, az egyes condylusok mozoghatnak a mandibula más részeitől eltérő irányba. Pontosan ez történik a munkaoldali fejeccsel, amikor az összes izmok erejének eredményét képviselő eredő erő befolyása alatt hajlamos a mandibula a munkaoldal felé elmozdulni [13]. Mint Page [14] írja, évtizedek óta ismert tény, hogy ugyanazon személyben a temporomandibularis ízületek elhelyezkedése ritkán szimmetrikus (ha egyáltalán van ilyen), a condylusok alakja nem egyforma, a mandibula ramusának és testének a hossza különbözik a két oldalon. Egy ilyen aszimmetrikus állkapocs nem tud nyitni és zárni a szagittális síkban fekvő ívben, hanem a
