Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
1979. április LXXII. évfolyam 4. szám FOGORVOSI SZEMLE Fororvosi Szemle 72. 97—100. 1979. Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató: Adler Péter dr. egyetemi tanár) Preventív lehetőségek az állami fogbetegellátásban a szükséglet és igény figyelembevételével* ADLER PETER DR. Érkezett: 1978. augusztus 8. Elfogadva: 1978. okt. 12. A szocialista egészségügyet egyrészt a körültekintő tervezés alapján megvalósult szervezettség, másrészt a kurativ tevékenység biztosítása mellett a prevenció tudatos és következetes előnybehelyezése jellemzi. Rövid referátumomban igyekszem szakmánk vonalán e két elvi célkitűzést elemezni a közelmúlt, a jelen s az előrelátható közeli jövő szemszögéből. Az Egészségügyi Törvény az állam minden polgárának bármely betegségében a legkorszerűbb, idealizált formában az „optimális” ellátást biztosítja. Hogy ezt jól szervezzük, elsősorban is az ellátó szolgálatot kell körültekintően terveznünk. E tervezés három mérhető paraméterre támaszkodhat: a szükséglet, az igény és a szolgálat rendelkezésre álló kapacitásának ismeretére. E három közül objektív módon csupán a szolgálat kapacitását lehet megállapítani; ennek megbízható mértéke a naponta működő rendelési órák száma. Még akkor is megbízható mérőszámként fogadhatjuk ezt el, ha sok éves tapasztalat nyomán egy-egy munkaórában pl. a vidéki és budapesti szakrendelések tartósan nem azonos mennyiségű teljesítményt mutatnak ki. E különbség csak részben magyarázható a budapesti szakrendelésen ellátandók („igényjogosultak”) kisebb számával s az ellátás ebből fakadó magasabbnak feltételezhető szintjével. Létrejöttében szerepe lehet a „dokumentációs fegyelem” nem egységes értelmezésének is, de biztosan szerepe van annak a mennyiségileg nagyobb igénybevételnek, amely vidéken — esetenként még városokban is — sokszor elkerülhetetlenné teszi a rendelési időnek a jelentésekben nem mutatkozó meghosszabbítását. — A szükséglet a létrejött fogazati károsodás orvosilag/fogorvosilag indokolt — vagy talán inkább indokolható — javítása, ill. az erre szükséges idő. A fogorvosi munka jellegéből folyóan ui. a különböző célú és jellegű teljesítmények aránylag könnyen és megbízhatóan mérhetők; a különböző beavatkozások közös nevezője a rájuk fordítandó idő. Ez az egyik alapja pl. a kapitalista társadalom betegbiztosító intézményei által a fogorvosi magánrendelőben is nyújtható gyógyító beavatkozás honorálásának. A fogorvos neveltségétől, beállítottságától — úgy is mondhatnék tudásától — és a rendelkezésre álló lehetőségektől A Centenáris Kongresszuson tartott referátum nyomán
