Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
1978. március LXXI. évfolyam 3. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 71. 65-68. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Vámos Imre dr. egyetemi tanár) Állkapocstörések kezelését követő szövődmények* ACKERMANN ALAJOS dr. és PULAY GYÖRGY dr. Elfogadva 1977. dec. 24. A kezelést követő szövődmények tárgyalása — bizonyos mértékben — saját orvosi hibáink szellőztetését jelenti. Ezzel magyarázható talán, hogy ilyen tárgyú közlemények a külföldi szakirodalomban is ritkák. Az utolsó évtizedben élenjáró szerzők a lemezes osteosynthesissel elért jó eredményeiket hasonlítják össze a korábbi — nálunk zömmel jelenleg is használatos — csontegyesítési módszerek szövődményeivel fi, 2, 3,7]. A legkorszerűbb módszerekkel végzett műtéteket is sötét árnyékként kíséri az osteosynthesis infekciójának veszélye [4]. Amíg mindennapi gyakorlatunkban arra kényszerülünk, hogy az instabil synthesisek csoportjába tartozó drótvarratokkal rögzítjük az állkapocstöréseket [5], figyelmet kell szentelnünk arra, hogy minimálisra csökkentsük a postoperativ szövődmények számát. Anyag és módszer A mandibula-törések ellátását követő szövődmények nagy száma először 1972-ben késztetett arra, hogy a kérdést felmérjük. Az 1968-tól 1972-ig kezelt öt éves beteganyag adatainak értékeléséből levont következtetések értelmében változtattunk terápiás sebészi szemléletünkön; az elért eredményeket további három év beteganyagán lemérhetjük. Tudatosan nem számolunk 60 olyan beteggel, akiket más intézetből szövődmény miatt vettünk át, mivel ezeket nem tekinthetjük saját hibánkból eredő károsodásoknak. Áttekinthetőségre törekedve csak a leggyakrabban észlelhető szövődményeket soroljuk fel. A súlyossági sorrendet a funkciós károsodás fokozódásának iránya és a szövődményt megoldó terápiás beavatkozás nagysága szerint önkényesen határoztuk meg (I. táblázat). Ennek értelmében a leggyakoribb, de legenyhébb károsodásnak a törésvonalban hagyott fog mentén kialakuló periostitist tartjuk. A második csoportba sorolt elváltozások legtöbbször körülírt ostitisek, melyekhez a bőrön áttörő sipoly is társulhat. Ezeket nevezi a német szakirodalom találóan „törésvonal ostitisnek” [1]. Az általános traumatológiából ismert súlyos, típusos sequestrációval járó osteomyelitis a mandibulán törést követően ritkán alakul ki. * Az 1976. márciusában benyújtott kézirat közlése szerencsétlen véletlenek találkozása folytán elmaradt. A szerkesztővel történt megbeszélés alapján a szerzők akkori kéziratukat újabb tapasztalataikkal kiegészítették. Ez a kézirat került most - soron kívül - közlésre. Szerk.
