Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
136 KOVÁCS D. G.-SZÖLLÖSI K. Fogorvosi Szemle 71. 136—138. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: Fábián Tibor dr. egyetemi tanár) A maradékfogak és a részleges lemezes fogpótlások funkciós elkülönülése KOVÁCS D. GÉZA dr. ésSZÖLLŐSI KATALIN dr. Érkezett: 1977. június 16. Elfogadva: 1977. augusztus 9. Az akrilátfogas részleges lemezes fogpótlások elkészítésekor kialakított egységes funkciójú occlusiós felszín bizonyos viselési idő eltelte után megváltozik. A protézis fogai az occlusiós sík alá kerülnek, a maradékfogak mintegy kiemelkednek abból. Ez a fogív egyes részeinek funkciós elkülönülésével is jár. Vizsgálataink célja ezekre vonatkozó számszerű adatok gyűjtése volt. Irodalmi áttekintés A részleges lemezes fogpótlások melletti maradékfog viszonylagos kiemelkedését Suvin [10] funkciós elkülönülésnek nevezte el, s nagyon káros alaki változásnak tartja. Carlsson, Hedegárd és Koivumaa [ 1 ] rendszeres ellenőrző vizsgálatainak eredményei szerint a viselés 4. évében levő részleges protézisek 30%-ának occlusiója hiányos, 60%-ának artikulációs zavara van. A hazai lemezes fogpótlások 60%-a részleges lemezes fogpótlás [2], ezek 92%-ban gingivális megtámasztásúak [12], s viselésükkor az occlusiós rés nagyobb lesz [11] . A gingivalis protéziseket Weiskopf [13] és Körber [7] legfeljebb csak 2-4 éves viselésig tartja kielégítően funkcióképesnek. Haubenreiser [4] a viselés 6. évében a protéziseknek 20%-át tartotta használhatónak. Hromatka [5] azonban azt írja, hogy kedvező körülmények között a gingivalis megtámasztású protézisek 8-12 éven át funkcióképesek maradhatnak. A funkciós elkülönülés mértékéről e szerzők nem tesznek említést. Vizsgálati anyag és módszer A Fogpótlásiam Klinika beteganyagából 80 olyan alsó részleges lemezes fogpótlást viselő' pácienst, 42 nőt, 38 férfit vizsgáltunk meg klinikai módszerekkel, akiknek a fogpótlása 1962-72 között készült. A vizsgálat tárgyát a protézis-maradékfog viszony képezte. A funkciós elkülönülés mértékének meghatározása a célnak megfelelő alakú és méretezésű, általunk nivellációs lemeznek nevezett fémlapot a mért oldalon a protézis rágófelszínének disztális végére és a vizsgált maradékfog csücskére helyeztük. A nivellációs lemez bizonyos esetekben áthidalta a maradékfog melletti protézisfog csücskét. E helyzeteket funkciós egységnek, illetőleg funkciós elkülönülésnek értékeltük. Az áthidalás eseteiben erre a célra szerkesztett műszerrel mm-es pontossággal megmértük a nivellációs lemez és a műfogcsücsök közötti távolságot. A mm tört részeit felfelé kerekítettük, s az értékeket a funkciós elkülönülés mm-ben kifejezett mértékének tartjuk. Eredmények A 80 részleges lemezes fogsort viselő páciens maradékfogai 37 esetben sínezettek; koronákkal, merevítőrúddal vagy híddal 94 fogat kötöttek egységbe. Az I. táblázat adatai szerint 5 dentalis, 2 dento-gingivalis és 73 gingivalis megtámasztású protézis-maradékfog viszony képezte a vizsgálat tárgyát. Viselésük idejét a táblázat mutatja. A II. táblázat tünteti fel a viselési idő és a funkciós elkülönülés mértéke közötti összefüggés oldalankénti adatait. Eszerint a viselés tartamával az elkülönülés mértéke növekszik. Az általános protetikai klinikai vizsgálatok eredménye alapján 35 protézis felújítása, újjal történő kicserélése kívánatosnak látszott, de ezt az ajánlatot csak 29 páciens fogadta el.
