Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
A FOGÁSZATI GONDOZÁS LEHETŐSÉGEI 115 III. táblázat A Bp. V. kerület 15 éven felüli lakosságának 100 főre jutó fogászati szükséglete és szanálási ideje Fogeltávolítás . . . . 34 á 10 perc = 340 perc Tömés ............... . . 114 á 20 perc = 2280 perc Korona............... . . 64 á 60 perc = 3840 perc Hídpótlás .... . . 49 á 150 perc = 7350 perc Lemezes pótlás. . . . 60 á 90 perc = 5400 perc összesen: 19210 perc = 320 óra 1 fő teljes szanálásához 3,2 produktív fogszakorvosi munkaórára van szükség eltávolítása és a szuvas fogak ellátása töméssel vagy koronával. II. fokú szanálás: a foghiányok pótlása. Számításaink szerint 100 fő I. fokú szanálásához 108 óra; II. fokúhoz 212 produktív fogszakorvosi munkaóra szükséges. A kerület 15 éven felüli lakosságának (51 000 személy) egyszeri teljes szanálásához 163 000 munkaóra kellene. Amennyiben egy napi 6 órás munkaidejű fogorvos évi munkaidejét 1650 órában állapítjuk meg (11 hónap), úgy ezen munkamennyiség osztályunk 20 fogorvosának közel 5 évi kapacitását venné igénybe. Tekintettel arra, hogy Béky [1] szerint a munkaidő egyharmada a szanáció szempontjából mellékes tevékenységgel (diagnosztika, szaktanácsadás, nyálkahártya-kezelés, adminisztráció stb.) telik el, valamint figyelembe véve azt is, hogy az osztály munkájának felét a munkahelyük szerint ide tartozó betegek kezelése foglalja le, úgy ezen idő 13,3 évre emelkednék. Ezen felül számításba kellene venni a fogazat időközben bekövetkező romlását is. Megbeszélés Felmérésünk alapvető célja nem csupán a fog- és szájbetegségek morbiditásának vizsgálata volt kerületünkben, hanem a szükségletek és lehetőségek egybevetése is magasabb színtű fogászati ellátás tervezéséhez és bevezetéséhez. Optimálisnak (Tóth K., Szabó I. [7], Hattyasi (3]) a módszeres fogászati gondozást kell tekintenünk. Más orvosi szakok művelői is energiájuk nagy részét a napi aktuális gyógyító munka mellett a megelőzés és gondozás rendszerének építésére fordítják. A felnőtt fogászatban ennek útja csak a lakosság minden egyedére kiterjedő, rendszeres időközökben végzett szűrővizsgálat és a szükséges kezelések elvégzése lehet, mivel a morbiditás közel 100%. Az idejében elvégzett kezelés egyúttal a prevenciót is szolgálja. Eredményeink analízise arról győzött meg bennünket, hogy a kerület lakosságának gondozása még abban az esetben is hatalmas feladat lenne, ha a fogászati osztálynak csak a kerület lakosságát kellene ellátni. A jelen körülmények között, amikor a 51 000 lakos mellett mintegy 150 000 kerületünkben dolgozó teljes jogú illetékességével is számolhatunk, gondozó munkát végezni nem lehet. Jelenleg az osztály betegellátó tevékenységének legalább 50%-át foglalja le az utóbb említett csoportba tartozók kezelése. Ezt a tényt nem csak a tervezésben, de a felszerelés és anyag biztosításakor is figyelembe kell venni. A gondozás alapfeltétele, hogy az ellátandó populáció körülhatárolt legyen. E feltétel alapján működik a körzetorvosi hálózat jól bevált rendszere. Kézenfekvőnek találjuk, hogy ezen területi elv szolgáljon alapul a fogorvosi ellátásnak is, ha ennek feltételei már adottak. Véleményünk szerint az V. kerület már ebbe a kategóriába sorolható. Kerületünkben 23 körzeti orvos működik. Egy körzet átlag 2200 lakosból áll. A fogászati osztály egy orvosára így átlagban 2500 kerületi lakos jutna. Intézetünkben egy 6 órás munkaidejű fogorvos évente 1650 óra alatt 515 fő szanálását tudná elvégezni. Ha egy személyt 3 évre szanáltnak minősítünk, azaz feltételezzük, hogy ezen időn belül nagyobb mértékű beavatokozásra nincs szüksége, akkor egy fogorvos kb 1545 személyt tudna gondozni. Tóth K, és Szabói. [7] az egy orvosra jutó létszámot 1500-nak javasolták; megjegyezték azonban, hogy ez egyelőre még utópisztikus szám. Felmérésünk adatai alapján a vizsgáltak 43%-a jár intézetünkbe rendszeres kezelésre; 17% más kerületi rendelőt, 27% pedig magánorvosi ellátást vesz igénybe. A fennmaradó 13% csak fájdalom
