Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
GYÓGYSZERBE VITEL FOGPULPÁBA 23 Megbeszélés A pulpa életbentartásának általános problémája az, hogy a zárt üregben levő gyulladt pulpa az intrapulpális nyomás megnövekedése következtében hamar elhal, ha időben nem történik megfelelő beavatkozás. A gyakorlatban a kezelés direkt és indirekt pulpasapkázással történik. Az indirekt vagy ,.természetes” pulpasapkázás [7] a fog biológiai állapotát kevésbé változtatja meg. Problémát jelent azonban egyrészt az, hogy az antibiotikumokat és szteroidokat tartalmazó újabb sapkázó anyagok diffúziója a dentinen keresztül bizonytalan s ha van is, hosszú ideig tart, másrészt az — amint Castagnola és Hess [4] állítja — hogy semmiféle antiszeptikus vagy protektiv anyag sem képes a viszszahagvott és befalazott mikroorganizmusok okozta veszedelmet megszüntetni. A direkt pulpasapkázás hátránya viszont az, hogy az exponált, gyulladt pulpa gyógyulási eredménye a mechanikus sérülés és szuperinfekció veszélye következtében rosszabb az indirekt eljáráshoz képest. Az iontoforetikus eljárás jelentősége az előbbiekkel szemben az, hogy a pulpakamra megnyitása nélkül, s gyógyszerek gyors bevitelével a pulpában a stasis megakadályozható, s a keményszövet gyógyszertartalma a helyi hatáson túl, depóként is szolgálhat. Emellett még számolni lehet a galvánáram kedvező biológiai hatásával is [15]. Mint eredményeink mutatják, elektromos áram segítségével disszociábilis vegyületek in vitro a pulpába juttathatók szabályos szerkezetű ép dentinen keresztül. A Tetrannal végzett vizsgálatok kb. 90%-ában bebizonyosodott, hogy a farmakon bejutott a pulpába. A kísérletek további tanúsága szerint terápiás szempontból megengedhető idő és elektromossági értékek mellett a gyógyszer nem csak bejuttatható, hanem közel 60%-ban a terápiás hatáshoz szükséges koncentráció is elérhető. Ehhez figyelembe kell venni azt, hogy a cavitásba helyezett gyógyszer koncentrációjának növelésével arányosan nőtt a pulpába juttatott farmakon mennyisége is (ez az összefüggés értelemszerűen csak egv bizonyos határig érvényes). A vizsgálatainkban használt izotópos méréstechnika jelentősége éppen abban van, hogy segítségével pontosabb, mennyiségi összefüggések is feltárhatók a farmako-kinetikai jelenségek és a terápiás hatás között. Ugyanis az irodalomban talált módszerek, melyek e témával foglalkoznak, az eljárás hatékonyságát részben klinikai, terápiás hatással, másrészt szövettani vizsgálattal. illetve hagyományos kémiai vizsgáló módszerekkel határozták meg [13]. Az izotópos méréstechnika nagyságrendekkel érzékenyebb e módszereknél, ezért úgy tűnik, hogy alkalmas a vizsgálatok továbbvitelére, illetve a felvetődött problémák tisztázására. Köszönjük a Központi Stomatológiai Intézet, ill. a Fővárosi Gyermek fogásza ti Központ Ambulanciájának a fogak gyűjtésében, valamint Pap Erzsébet asszisztensnek a munkában nyújtott hathatós és lelkes segítségét. Összefoglalás Egyenárammal sikerült :‘H-Tetránt ép (lentinrétegen keresztül a pulpába juttatni. Izotópos módszerrel az esetek 90%-ában kimutatható a bevitt jelzett gyógyszer a pulpában, s kb. 60%-ban a terápiás hatáshoz feltételezetten szükséges koncentráció is elérhető. IRODALOM: I. Bleichsteiner К. cit Molnár L.: Stomat. Közlöny, 2, 25 (1938). — 2. Boros S.: Fogászati pathológia. Medicina, Budapest, 1961. 81. o. — 3. Castagnola, L., cit. W., Pilz, О. H. Plathner, H. Taatz: Grundlagen der Kariologie und Endodontie. Barth, Leipzig, 1969. p. 536. —- 4. Castagnola, L., H. Hess, cit. Lőrinczy E.: Doktori disszertáció Budapest, 1969. p. 28. o. — 5. Debreczeni L., Budas L., Bárdos V.: Fogorv. Szle. 58, 170 (1965). — 6. Linden, L., M. Brannström: Odontologisk Revy, 18, 227
