Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

22

ESZTÁRI I. DR.—SZIKLA KÁROLY DR

gáltuk. A festékek esetében csupán a kísérlet befejezése után feltárt pulpa elszíneződését értékeltük. A fogbélbe jutott vegyületek mennyiségét az eltávolított pulpa radioaktivitása alapján határoztuk meg. Az aktivitást folyadék scintillációs módszerrel mértük Intertechnique SL 30 tip. spektrométerben.

(+)

Eredmények

A nem standardizált első csoport kísérleti eredményei elég eltérőek. 20 esetből 8 volt sikeresnek értékelhető — ezeknél a cavitasba helyezett vizsgálati anyagnak 2—5%-a volt kimutatható a pulpában a iontoforézis után —, 3 esetben ennél alacsonyabb, de pozitív értéket kaptunk, 2 pedig negatív eredménnyel járt. További 7 kísérlet technikai hiba miatt értékelhetetlen volt.

A második fázis 30 kísérletből 19-et tekintünk eredményesnek, melyeknél a kvantitatív mérések a cavitasba helyezett radioaktív vegyületek 2—5%-át mutatta a pulpában. Ugyanezen esetekben a pulpa és a környező dentinréteg intenzíven meg is festődik (2. ábra). A pulpát körülvevő keményszövet is tar-2. ábra. A foc/szöi'etek festenyzettsége iontoforézis után

talmaz mérhető radioaktivitást — 1—3-szorosát a pulpában mértnek —, de annak pontos számszerű értékét méréstechnikai nehézségek miatt jelenleg nem tudjuk megadni. E sikeres esetek közül ötben a 3H-Tetránból a standard dózis tíz-, ill. százszorosát alkalmaztuk, a pulpa aktivitása ezzel egyenes arányban nőtt. További 8 fogon a fogbél radioaktivitása a dózis 0,5—1%-a, míg 3 sikertelen. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi 11 mintán az 1 mA áramerősség fenntartásához a feszültséget fokozatosan növelni kellett (kb. 4—5-szörösére az induló 20—40 V-ról) a kísérlet során, ami a fogak vezetőképességének rohamos csökkenését mutatja. A jelenség értelmezésére egyértelmű magyarázatot adni azonban nem tudunk.

7. ábra. A kísérleti rendszer vázlatos rajza