Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
GYÓGYSZERBE VITEL FOGPULPÁBA 21 Az iontoforézissel végzett kísérletek mellett a dentin csatornákban levő folyadék mozgásának in vitro bizonyítása [6]; a pulpa élet ben tartására irányuló törekvések [5, 7, 8, 10, 12, 14, 16, 17]; valamint a gyulladt pulpa patológiája [2] alapján érdemesnek mutatkozik az eljárás további vizsgálata. Vizsgálatainkban azon gyakorlati cél megvalósítása vezetett, hogy a pulpakamra megnyitása nélkül, az esetlegesen fertőzött dentinen keresztül a leghatásosabb gyógyszerek (szélesspektrumú antibiotikum, szteroid, Ca stb.) gyors bevitelével (5—10 perc) a pulpa esetleges fertőzöttségét, egyben kialakult gyulladását megszüntessük, s így a stasist megakadályozzuk. Az akut folyamat megszüntetése s a nyugalmi feltételek megteremtése után a pulpa gyógyulását az antibiotikummal átitatott, kis mennyiségben visszahagyott, fertőzött dentin sem zavarhatja később. Kísérleteinket in vitro végeztük, izotópos módszerrel. Két alapvető kérdésre kerestünk választ: 1. elektromos áram segítségével lehetséges-e disszociábilis vegyületeket a pulpába juttatni különböző vastagságú dentinrétegen keresztül; 2. terápiás szempontból megengedhető idő és elektromossági értékek mellett van-e gyógyszerbevitel s az milyen mértékű. A nyag és módszer Henger alakú plexi-kamra belső terét jól záró gumi membránnal kettéosztottuk, a membrán közepén képzett nyílásba helyeztük a vizsgált fogat. A kísérletet két fázisban 50 fogon végeztük. Az első részben 20 db frissen extrahált, korra, nemre, patológiás állapotra való tekintet nélkül, de vitálisnak diagnosztizált carieses fogat használtunk. Ekkor határoztuk meg az egyes vegyületekre optimálisnak tekinthető pH értéket is. Kísérleteink második fázisában — melyet vizsgálataink modelljének tekintünk — 10—15 éves gyermekek orthodontiai okból extrahált 30 praemolarisát használtuk. Feldolgozásukig 4 °C-on tároltuk a fogakat. Ezzel a szelekcióval az volt a célunk, hogy elektrofiziológiai szempontból elméletileg ideálisnak tekinthető objektumokon végezzük vizsgálatainkat s így a vizsgálat számára lehetőleg konstans feltételeket biztosítsunk. A fogak koronái részén a pulpakamrát kontrolláltan nem exponáló cavitást alakítottunk, melybe a vizsgált anyag és 0,05 M, pH 7,6 foszfát-puffer + fiziológiás NaCl 1 ; 1 arányú elegye került. A kamra alsó terét is ez az elegy töltötte ki s a gyökér ebbe merült. A kísérletek első szakaszában közismerten nagy elektroforetikus mobilitással rendelkező vegyületeket alkalmaztunk: metilén-kék és amido-fekete festékeket, glutaminsavat. A továbbiakban szélesspektrumú antibiotikumként a Tetran viselkedését vizsgáltuk a rendszerben. A glutaminsav és Tetran radioaktív vegyület formájában került alkalmazásra: DL-Glutaminsav-l-^'C, ill. 7-:iH-Tetracyclin-hidroklorid (Amerscham). E két utóbbi vegyületből pontosan ismert mennyiségeket helyeztünk az üregbe: 14C-Glutaminsavból 0,05 yCi, 3H-Tetranból 0,i //Ci (0,042 //g). Az alkalmazott platina-elektródok közül az egyiket az alsó puffer-térbe, a másikat a cavitásban levő elegybe helyeztük. Az elektródok polaritását a vegyület disszociációjának megfelelően úgy változtattuk, hogy a vegyület vándorlása a koronából a gyökércsúcs felé irányuljon. Ennek megfelelően a cavitásba helyezett elektród anódként szerepelt a metilén-kék és Tetran, kátédként az amido-fekete és glutaminsav esetében. A vizsgálatokat Labor MIM UE 103 tip. egyenáramú stabilizátorból nyert 1 mA egyenáram mellett mindig 30 percig végeztük (1. ábra). A vegyületek pulpába jutását kvalitatív és kvantitatív módszerekkel vizs
