Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
18 SZENTHE ISTVÁN DR. Fogorvosi Szemle 70. 18—20. 1977. A gyermekfogászatban és a fogszabályozásban használt fémgyűrűk és koronák anyagáról SZENTHE ISTVÁN dr., Budapest A gyermekfogászatban sokszor sikerrel járó direkt vagy indirekt sapkázások érdekében, valamint fogszabályozási célból gyakran kell fémgyűrűt vagy koronát alkalmazni. Kérdés, milyen anyagból készítsük. Az arany gazdasági okoktól eltekintve sem felel meg a célnak. A koronák, a „sapkák” a Ca(OH)2 huzamos helybentartását szolgálják. A lúg és a savi vegyhatású cement kölcsönösen rontja egymást. Izolálásukra kenhető sűrűségű rézamalgám válik be a legjobban: bőségesen kell fedni vele a Ca(OH)2-ot. Az aranylemezt azonban megtámadja a rézamalgám higanytartalma. A színezüst (800 finomságú ezüst) ára elviselhető; friss amalgám nem támadja meg. A 0,2 mm vastagságú lemez forrasztása kényes művelet, mert a vékony lemez könnyen olvad; ezért kétrészes korona készítése nehéz. A szájban öntisztulásmentes helyen koisrodál. Az ezüst-palládium ötvözetek szájállók. Korróziót nem láttam. Olvadáspontja magas, ezért könnyű forrasztani. Egy tej fog-korona készítéséhez mintegy 0,8 g kell. Magas ára széleskörű használatát akadályozza. A rozsdamentes acél vékony lemez alakjában használható; approximálisan könnyen a gingiva alá csúsztatható a kívánt mértékben. Szájállósága,kopásállósága kiváló. Frontfogak sérülésekor a nagy dentinfelület, olykor a pulpa ' sapkázásához igen jó szolgálatot tenne vékony gyűrűsorozat. Színe is előnyösebb a vörösréz gyűrűénél. Sajnos, meglehetősen drága, a gyakorló fogorvos, ill. szakrendelés nem tartja készlettárában. Felvetődik, hogy a szokásos wiplakoronát használjuk. A szilikongumi lenyomat a gyermek részére elviselhető megterhelés. A wiplakorona vastag, merev. Approximálisan nem csúszik könnyen a gingivaszél alá. A fogból többnyire csiszolni kell, ami a gyermeknek nem tetszik. A wiplakorona a tejmolaris cariesének ellátásában alig használatos. Előre gyártott korona használata nálunk nem terjedt el. Mint ismeretes, kétrészes ,,acél”-koronát nem tudunk készíteni. A rozsdamentes acél rossz forraszthatósága miatt P. W. Simon hajlításos technikát dolgozott ki. Ehhez speciális fogók és félkész-gyártmányok kellenek Az eljárás nálunk nem honosodott meg. Az újezüst (alpakka, pakfong, german silver, Neusilber, mailshort) gyermekfogászati és fogszabályozási gyakorlatban sok évtizeden keresztül használatos volt. Kb. felerészben Cu-ból, negyed-negyedrészben Ni- és Zn-ből álló ötvözet. A különböző újezüst ötvözetek kis mértékben eltérnek egymástól. Az újezüstlemez szívós, jól alakítható, jól forrasztható; ára alacsony. Sok évtizedig széltében alkalmazták pl. tálak, evőeszközök készítésére. Az evőeszközök azonban koptak, valamelyest is savanyú étel órák alatt fémes ízt kapott tőlük, a széleken gyakran megzöldültek. A rozsdamentes acél evőeszköz e hátrányoktól mentes. Mindamellett semminemű adat nem mutatott arra, hogy az újezüstből származó fémsó-bevitel a legkisebb mértékű mérgezést is okozott volna, holott a lakosságunk igen nagy része mindennaposán használta. Jóllehet az alpakkát a nem korrodáló ötvözetek a háztartásból fokozatosan kiszorították, a gyermekfogászati gyakorlatban erre nem került sor.
