Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
FÉMGYŰRŰK ÉS KORONÁK. 19 Jómagam gyermekfogászati gyakorlatomban a nemes fémek magas ára miatt sok évtizede túlnyomó részben alpakkát használok. Obturátorok és lemezes fogszabályozó gépek rögzítésére néha a kényes és könnyen görbülő kapcsok helyett párhuzamos falú gyűrűt vagy koronát helyezek a második tej- vagy az első nagyőrlőre. A palást palatinális oldalára a rágófelszínnel párhuzamosan kb. 0,6 mm о drótdarabkát forrasztok. A lemez behelyezésekor ez alá bepattan. Az ilyen rögzítő huzamosan marad a szájban, a korrózióra tehát gondolnunk kell. Budapesten sokáig használtunk új ezüstöt a szociális betegellátásban is, míg intézeti szinten az újezüst fogművek használatát a réz mérgező hatása (ill. annak lehetősége) miatt meg nem tiltották. A szájban az alpakka-fogmű kisebb-nagyobb mértékben többnyire megfeketedik. A beteg nem, ill. csak az első napon jelez fémízt. Idővel a gyűrű lényegesen megvékonyodhatik; 3—4 év alatt annyira, hogy rágáskor a fogról leválik. A korrózió folytán keletkezett fémsót a beteg a táplálékkal, nyállal lenyeli. A használt gvűrűk, ill. tej moláris-koronák átlagos súlya 0,5—0,6 g. Több mint négy fogon nem igen készítjük. Három év alatt a gyűrűk néha jelentékenyen meg vékony ódnak, de legalább negyedrészben mindig megmaradnak. Maximális értéket számolva, a négy gyűrű együttes súlya 2,4 g, réztartalma 1,2 g. A lenyelt mennyiség maximálisan 1 g. Három évet ezer napnak számolva napi mintegy 1 mg Cu kerülhet az emésztő-traktusba. Az élelmezéstudomány a Cu-ot és Zn-et szükséges nyomelemnek tekinti. Napi 3,5 mg Cu a szükséges napi rézbevitel [2]. Idült réz mérgezéshez napi 25—30 mg réz kell [1]. A lenyelt rézvegyületek jelentős része nem szívódik fel; ezért Moeslin [3] kézikönyvében a krónikus-rézmérgezést nem tartja lehetségesnek. Gyermeken a fenti adagok felét tarthatjuk irányadónak. Az újezüst fogmű útján bevitt réz mennyisége maximálisan is a naponta szükséges 1,5—2,5 mg-nak tört része, a krónikus rézmérgezést kiváltó adagnak pedig 1/12—1/15-e. Az előbbi adatnak megfelel, hogy legalább is hazai irodalomban nincs olyan megállapítás, mely szerint akár csak feltételezhető is lenne, hogy adott esetben újezüst-fogmű Cu-mérgezést okozott. Az alpakka-fogművet, főleg kozmetikai okokból, gyakran befuttattam ezüstforrasztóval. E felszínről réz nem oldódhat. A kozmetikai előnnyel és az időállóbbá tevéssel egyben az „újezüst probléma” is kiküszöbölődik. Az ötvenes években a Központi Fogszabályozó Intézet vezető fogtechnikusa, Csontos István a még feldolgozatlan alpakka-lemezt színezüsttel futtatta be; feldolgozhatóságát ezzel nem zavarta. Összefoglalás A gyermekfogászatban használt gyűrűk, koronák anyagaként arany, ezüst, rozsdamentes acél több szempontból nem előnyös. Palládium-ezüst jó lenne, de költséges, az újezüst (alpakka) megfelel. Az újezüst fogmű korróziója útján a szervezetbe bevitt réz soha sem okozott mérgezést. Mennyisége a normális szükségletnek csak kis hányada; az idült mérgezéshez szükséges mennyiségnek maximálisan 1/15—1/12-e. Ha a fogművet ezüstforrasztóval befuttatjuk, a lehetséges rézbevitel tovább csökken. IRODALOM: 1. Di Palm, II. J. (ed.): Drills’ Pharmacology in Medicine. Me Graw-Hill, New York, 1971, p. 1120—1142. — 2. Magyar I., Petrányi Gy.: Belgyógyászat. Medicina Budapest, 1969. 1595. old. — 3. Moeslin, S.: Klinik und Therapie der Vergiftungen. Thieme, Leipzig, 1972. S. 95—97. Dr. Szentbe István 1053 Budapest, Múzeum körút 5.
