Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
100 SZOCIALISTA FOGORVOSKÉPZÉS fordulatot hozott a négy önálló tanszék (klinika) létesítése a főtárgyak oktatására és tudományos kutatására. Az elmúlt évtized alatt a fogorvosképzés oktatási programja állandóan fejlődött ; a folyamatos korszerűsítés menetében jelentős változások is történtek.* A felszabadulás után a társadalmi és gazdasági téren létrejött változások biztosították a fogorvosképzésben nemcsak a magas szintű szakmai képzést, hanem a szakmai-politikai képzést is, melyenek segítségével megteremtődtek Egyetemünkön a szocialista orvos-, fogorvosképzés alapjai. A leglényegesebb különbség a hagyományos és a szocialista, illetve kommunista szakemberképzésben az eszmei-ideológiai, politikai követelmények területén van. A kommunista szakemberképzés feltételezi az oktatás és nevelés egységét; ezért arra törekszünk, hogy hallgatóink tanulmányaik idején oktatóink részéről ennek megvalósulását lássák. A szakmai követelményeket tekintve, a kommunista szakembereknek hivatását értő és szerető, jól, sokoldalúan, korszerűen képzettnek kell lennie. Ahhoz, hogy nevelőmunkánk korszerű és hatékony legyen, figyelemmel kísérjük az orvostudomány fő fejlődési irányát, a fogorvosi gyakorlat új vonásait, azokat a hazai sajátosságokat, melyek az orvosegyetemek szakemberképzését megkülönböztetik a más felsőoktatási intézményben folyó munkától. A hazánkban végbemenő politikai, gazdasági és kulturális átalakulás minden jelentős mozzanata érinti az embert és kihat az orvosi tevékenységre is. Munkánk nélkülözhetetlen előfeltétele korunk gyors fejlődési ütemében, hogy lépést tartsunk az orvosi munkakörben és az orvos szerepében bekövetkezett változásokkal ; mivel az orvosi tevékenység humanisztikus jellegénél fogva igen érzékeny a társadalmi környezet és a világnézeti problematika egészére. Arra neveljük és oktatjuk a fiatalságot, hogy ne az elszigetelt embert vizsgálja, hanem a szociális és kulturális dimenziókban, gazdasági és társadalmi feltételek között élő embert. Az orvos szerepének alakulásában ezt a tendenciát figyelembe kell venni; ugyanakkor az ember-ember kapcsolatnak a páciens és az orvos között meg kell maradnia az új technikai feltételek között is. A klinikai tárgyakat oktatók szinte naponta tapasztalják, hogy megszűnt az orvos és fogorvos misztikus tevékenysége ; a betegen végzett gyógyítómunka közben kell az orvosnak megszereznie a bizalmat. Fogorvosaink és hallgatóink nevelő és felvilágosító munkájának is szerepe van abban, hogy a pácienseink tájékozottak a fogorvosi ellátási lehetőségekről. Az évente megrendezésre kerülő fogászati hónap keretében hallgatóink felvilágosító előadásokat tartanak általános és középiskolákban. 1920-ban Molnár Vilmos így jellemezte a vidéki pácienseket: „jó részének fogalma sincs arról, hogy a foghúzáson kívül még más fogorvosi művelet is van ; aki pedig tud róla, az csak uraknak való furcsaságnak tartja a reparálást.” Leendő fogorvosainkat igyekszünk olyan képzésben részesíteni, hogy abban a sajátos szituációban, amelyben a pácienssel kapcsolatba kerülnek, tudatformáló szerep betöltésére is képesek legyenek. Az orvos iránti bizalomra támaszkodva nemcsak alkalmuk van, hanem kötelességük is részt vállalni a társadalom tudati, szemléleti formálásában. Ahhoz, hogy ezen elveknek eleget tudjunk tenni, a klinikai tárgyak oktatása, illetve tanulása igen komplex feladatot ró mind az oktatókra, mind a hallgatókra. A klinikumban kerül a hallgató először közvetlen kapcsolatba a pácienssel, és itt kell hasznosítania a már elsajátított elméleti és gyakorlati ismeretanyagot. A beteggel kapcsolatos helyes magatartásformák alkalmazása, az erre való felkészítés klinikai gyakor* A legjelentősebb változást az jelenti, hogy Budapest mellett Szegeden hamarosan, Pécsett a közelmúltban megindult a szakosított fogorvosképzés, s közelesen Debrecenben is megindul. Ezzel a fogorvosképzés új módszere országossá vált.
