Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
SIMON GY. DR. 101 lataink fontos feladata ; a beteg és orvoskapcsolata szocialista társadalmunkban ugyanis a klinikai tárgyak oktatásában nyer bemutatást. Államunk szocialista, humanista gondoskodásának egyik közvetlen végrehajtója éppen az orvos, és a beteg ember benne látja megtestesülni ezt a gondoskodást, ennek minden erkölcsi-politikai következményét. Ezért oktatóink szakmai, etikai és politikai magatartásának példaként kell szolgálnia a hallgatók számára. Az oktatóknak és a hallgatóknak egyben egvre fokozódó további követelményeknek is eleget kell tenniük. Fokozniuk kell általános műveltségi szintjüket, el kell sajátítaniuk egy-két-három idegen nyelvet, lépést kell tartaniuk a technika fejlődésével. Ezzel egyidejűén oktatóinknak gyakorlati munkakészségüket is finomítani kell, hogy képesek legyenek munkájukat példamutatóan végezni. Igen lényeges, hogy oktatóink világnézeti, szakmai-politikai kérdésekben is példamutató állásfoglalást tanúsítsanak. A képzés során, a szaktudás megszerzése közben át kell itatódnia hallgatóságunknak emberszeretettel, lelkiismeretességgel, etikai érzésekkel, egyszóval a szocialista orvos jellegzetességeivel, aki a megelőző, gyógyító orvosi tevékenység mellett kutatómunka végzésére is alkalmas. Kívánatos, hogy az oktató a lehetőségekhez mérten megismerje hallgatóinak világnézeti felfogását, emberi magatartását; az e téren esetleg felmerülő problémák tisztázását szorgalmaznia kell. Képzésünk célja az, hogy megfeleljen a mindennapi élet követelményeinek, ezért oktatásunk korszerűsítésére törekszünk; ilyen a kiscsoportos oktatás bevezetése és a Tudományos Diákköri munka megszervezése. Az ENSZ Eü. Világszervezete is foglalkozott (1971) a kiscsoportos oktatás jelentőségével az orvosképzésben. Ez az egyetemi oktatási reformnak egyik legjelentősebb adott lehetőségeinkéi legjobban összehangolható módszertani újítása, mégsem beszélhetünk széles körű elterjedésről. Klinikánkon az 1970—71-es tanévben vezettük be, majd a kar többi klinikáján is folyamatosan áttértek erre a módszerre. Ezen oktatási forma nagyobb lehetőséget biztosít a tananyag folyamatos feldolgozására; elősegíti, hogy az oktatók és a hallgatók közelebb kerüljenek egymáshoz, lehetővé teszi az oktató és a hallgató közötti egészséges, kollegiális viszony kialakulását; kedvező feltételeket biztosít az etikai neveléshez és a hivatással járó kötelezettségek megismertetéséhez. A kiscsoportos oktatás a hagyományos oktatási formával szemben előrelépést jelent. Ezt az oktatási formát igénylik a hallgatók, és ahol bevezetésre került, ott a korábbi módszerekhez való visszatérés úgyszólván lehetetlen az oktatás hatékonyságának, intenzitásának kirívó visszaesése nélkül. A kiscsoportos oktatás speciális, módosított megjelenési formájának tekinthetjük a Tudományos Diákköri munkát; ez abban tér el a kiscsoportos oktatástól, hogy önkéntes, önképző és továbbképző jellegű. Nem új, de mégis javarészt előttünk álló feladat a megelőzés szemléletének, a gondozásnak, mint a gyógyító-megelőző ellátás alapvető módszerének az oktatása. Világosan foglalja össze számunkra a feladatot Polinszky Károly oktatásügyi miniszter: „az egyetem elsőrendű feladata az, hogy magas fokú általános műveltséggel rendelkező kommunista szakembereket képezzenek, akik alkalmasak tudományosan megalapozott munkára, új ismeretek alkalmazására és magas színvonalú átadására, felhasználására és továbbfejlesztésére”. IRODALOM: Antoni F. : Felsőokt. Szle. 24, 386 (1975). — Antoni F.: Felsőokt. Szle. 23, 385 (1974). — Aczél Gy. : Eszménk erejével. Kossuth, Budapest, 1970. — Farádi L. : Orvosképzés 49, 406 (1974). — Huszár Gy. : A magyar fogászat története. Medicina, Budapest, 1965. — Kaán M. : Felsőokt. Szle. 23, 403 (1974). — Kaán M.— Gyimesi J. : Felsőokt. Szle. 23, 732 (1974). — Lukáts J. : Orvosképzés 49, 411 (1974). — Molnár V. : cit. Huszár Gy.: id. m. 178. — Egyetemünk 20 éves fejlődése 1945—65.
