Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-01-01 / 1. szám

8

DIVINYI T. DR—FAZEKAS Á. DR.

injiciált adrenalin mennyiségével — ugyancsak állandó. így a kettő szorzata (P • V), azaz a (pl. a bal) kamra egy összehúzódása által végzett munka döntő összetevője is változatlan.

Jelentősen növekedhet a szívmunka összehúzódásonként változatlan munkavégzés mellett is, ha a szívfrekvencia fokozódik. Helyes alkalmazási technika mellett, elkerülve a szer közvetlen érbe injiciálását, a fogászati érzéstelenítés során beadott adrenalin mennyiségnek szívfrekvenciát növelő hatása nincs vagy legalábbis jelentéktelen (v. ö.: Issekutz 6). E jelentéktelen hatás következtében létrejött szívmunkatöbblet azonban semmiképpen nem éri el a szív akár kímélő életmód melletti többletmunkavégzését sem. Alátámasztja ezt a New York Heart Association állásfoglalása is, mely a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők érzéstelenítéséről megoszló vélemények miatt született 1955- ben, s mely az említett esetekben a beadandó adrenalin-mennyiség felső határát 0,2 mg-ban jelölte meg [12].

2. Lényegében hasonló meggondolások érvényesek a hyperthyreotikus betegekre is. A pajzsmirigy hormonok fokozott termelése, valamint elválasztása következtében az alapanyagcsere, ill. az oxydativ folyamatok növekedése következményeként tachycardia, a keringési sebesség gyorsulása, vérnyomásemelkedés (ún. volumen hypertonia) jelentkezik. Mindez megterheli a szivet, s a betegség bizonyos ideig tartó fennállása után dekompenzációhoz vezethet. A fogászatban az érzéstelenítővel együtt adott kismennyiségű adrenalin — az előbbiek alapján — az állapotot nem súlyosbítja.

3. Közismert az adrenalinnak a cukoranyagcserére gyakorolt hatása. A bármely okból létrejött hypoglykaemia adrenalin-elválasztást indít meg. Az adrenalin kis adagja is növeli a vércukorszintet. A hatás a máj-glycogenolysis fokozódása révén jön létre. A helyesen kezelt, orvosi felügyelet alatt álló cukorbetegek a Lidocain-adrenalinos érzéstelenítésre tapasztalható vércukorszint-emelkedést jól tűrik, míg az elhanyagolt diabetesben a máj glycogen-szegénysége révén mobilizálódó kevés cukor az állapotot nem rontja (Roberts 13).

Ugyancsak ismeretes, hogy bizonyos érbetegségek a diabetes mellitusban szenvedőkön aránytalanul gyakrabban fordulnak elő, mint a nem diabeteses populáción. Ugyanakkor azonban a cukorbetegek angina pectorisa, cardioselerosisa, szívizom infarctusa nem különbözik a nem cukorbetegek koszorúérmegbetegedésétől. Az ér- és keringési megbetegedésekben szenvedőkről korábban elmondottak alapján nem látszik megalapozottnak az a felfogás, hogy a diabeteses betegek lokális fogászati érzéstelenítése kizárólag adrenalinmentes anaestheticummal történjék.

4. A szervezetben levő adrenalin egy részének lebontását feltehetően a monoaminooxidáz fermentum végzi. Ennek megfelelően a monoaminooxidáz-bénító gyógyszerek (Iproniazid, Nuredal stb.), melyek a központi idegrendszerben katecholamin-felhalmozódást okoznak, szintén kontraindikálhatják az adrenalin alkalmazását. Vannak olyan irodalmi adatok is, melyek szerint azonban az ilyen gyógyszereket szedők stomatologiai kezelésekor is megengedhető az adrenalin tartalmú érzéstelenítők óvatos alkalmazása (Roberts 13).

5. Több szerző leírta, s magunk is tapasztaltunk adrenalin tartalmú érzéstelenítőszerek beadása után jelentkező általános reakciókat, amelyek sápadtság, verejtékezés, nehézlégzés,pulzusszaporulat, rosszullét, esetleg ájulás formájában mutatkoztak meg. Ezeket a reakciókat gondosan el kell és el is lehet különíteni az érzéstelenítőszer okozta toxikus vagy allergiás reakcióktól. Az említett, jellegükben neuro vegetatív tünetek majdnem mindig a beavatkozás előtt erősen szorongó betegeken észlelhetők. Az érszűkítő közvetlen érpályába kerülésének kizárhatósága esetén, véleményünk és más szerzők véleménye szerint is, az em