Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-03-01 / 3. szám

82

FRANK K. DR.—FÖLDES GY. DR.

Iának lazulása, a capillaris rezisztencia csökkenése [14]. A vasculitist ma már elektronmikroszkopikus vizsgálatok is bizonyítják. Okát olyan antigénantitest reakcióra vezetik vissza, ahol a reagin a capillarison fejti ki hatását; ezek szerint az allergiás szerv a capillarisok endothelja. Lényegileg tehát polietiológiás betegség [29].

Kórokozóként régebben kizárólag a streptococcus haemolyticust jelölték meg. Ez azonban — mint kiderült —- csak az esetek kis részére vonatkozik, legtöbbjüknél más antigént kell keresni [1], Serologiai tesztekkel, bőrpróbákkal, provokációkkal purpurás betegeknél különböző baktériumokkal (főleg staphylococcusokkal) szemben mutatható ki hypersensitivitas [21]. Immunbiológiailag csupán az IgA szint emelkedését találták az esetek egy részében [26]. Ezen kívül coli endotoxint [13], mások vírusok szerepét, illetve fertőző betegségeket jelölnek meg háttér betegségként [16]. Nehezíti a kérdést az, hogy az ún. megelőző betegség: az „allergizáló ártalom” nem mindig bizonyítható egyértelműen. Pl. az eddig legnagyobb beteganyagot képviselő leipzigi gyermekklinika 147 pp. a. betegéből csak 62-nél (43%) találtak olyan előzményt, vagy ártalmat, amelv gócként az autoimmun folyamat hátteréül szolgálhatott [27],

Beteganyagunlc, saját vizsgálataink

Megfigyeléseink 1959-től 16 éven át 108 esetre vonatkoznak [8]. Saját eseteinkben a feltételezhető kiváltó okok aránya a következőképpen alakult:

Alapbetegség (góc)

Esetsz ám

Adenoiditis ....................

23

Ohr. sinusitis.................

20

Chr. tonsillitis...............

9

Otitis ................................

2

Pyuria .............................

1

Dentalis focus...............

41!

Kimutatható háttér nélküli .........................

12

A légúti szervek (adenoid, tonsilla, orrmelléküregek) háttér szerepét már régóta gyanítjuk [5]. Ez alkalommal azonban egy más területre szeretnénk rámutatni, éspedig a pp. a. leggyakoribb alapbetegségére: a dentalis focusra. A háttér keresések közben az az észlelésünk volt a legmeglepőbb, hogy milyen gyakran található a purpurás betegek körében dentalis eredetű góc [6].

A tejfogak betegségeire általában sajnos nem fektetünk elég súlyt, sőt sokan el is vetik a tejfogak góclehetőségét. Magunk is csak a gócgyanús fogak extractiója után bekövetkező gyors gyógyulás után véltük bizonyítani a gócot s ennek meggyőző hatását regisztráltatni a stomatologus konziliáriusokkal. Különösen jellemzőnek vehetjük azokat az eseteket, ahol az extractiót követő napon kiújultak a bőrtünetek (kiütés, vérzés), viszont két-három nap múlva végleges, teljes gyógyulás következett be.

A legmeggyőzőbb eseteink rövid kórrajzát ez alábbiakban közöljük:

Sz. M

4 y2 éves kislány első ízben 1966. nov-ben feküdt osztályunkon pp. a. diagnózissal. Gócot nem találtunk nála, vvt. süllyedése azonban 1/55, fvst. 6000 volt. Háromhetes kezelés után — gyógyultnak gondolva — hazaadtuk. 4 hét múlva enyhe recidivával jelentkezett. Ekkor a gondos átvizsgáláskor fájdalmatlan fistula szájadékot találtunk a bal alsó TV. mellett. A fogat extraháltuk. Ezután 4 hónapig panaszmentes volt. Akkor harmadízben került felvételre s akkor a jobb alsó gangraenás V. fog extrac-