Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-03-01 / 3. szám

COOKE-FÉLE BETEGSÉG

Cooke [4] számolt be először 1955-ben a nyelvhát, a nyelv alsó felszíne, valamint a lágyszájpad és az alsó ajak klinikailag és szövettanilag azonos lingua geographicanak megfelelő elváltozásairól. Tudomásunk szerint ezideig még további 13 nyálkahártya elváltozást mutató eset került közlésre az irodalomban [1,5, 7, 9, 19,21].

Jelen közleményünkben egy általunk észlelt nyelv és vele azonos szájnyálkahártya elváltozást mutató esetről számolunk be.

Az eset ismertetése

K. E. 13 éves kislányt fogorvosa utalta klinikánkra, miután tripaflavinos ecsetelésre nyelv- és száj nyálkahártya tünetei nem javultak. Három évvel felvétele előtt időnként enyhe fájdalmat érzett ajkaiban és orcájában. Anamnézisében a gyermekbetegségeken kívül más megbetegedés nem szerepel. Bőrtünetek, szem, vizelési és ízületi panaszai nem voltak és jelenleg sincsenek. Szüleinek és testvérének a szájában nem láthatók hasonló laesiók.

A száj átlagosnak megfelelő caries-intenzitást, az íny marginalis gyulladás képét mutatja. A fissurált (scrotalis) nyelven annularis és szabálytalan vonalú, lingua geographicának megfelelő elváltozások láthatók. A buccán bal oldalon és az alsó ajkon lencsétől forintig terjedő nagyságú erythemás, fehér keratotikus szegélyű területek észlelhetők (1. ábra). A rutin vizelet és vérvizsgálat a normálisnak megfelelő eredményeket adott. A szájnyálkahártyából vett minta szövettani képén (2. ábra) a hám felszínén a str. corneum hiányzik. A klinikai képben fehéresszürke területnek megfelelően

1. ábra 2. ábra

hyperparakeratotikus zóna figyelhető meg. A hám egész vastagságában kifejezett degeneráció látható. A tüskés- és bazális rétegben spongiosus, hydropikus degeneráció van a nagyfokú oedema jeleként. A degenerált sejtek között polymorphonuclearis leukocyták és lymphocyták láthatók. Subepithelialisan szintén oedema és gyulladásos sejt-infiitratio észlelhető, mely utóbbit főleg lymphocyták és plazmasejtek alkotják.

Észlelésünk során a klinikai kép napról-napra változott. Megfigyeltük, hogy az új laesio helyén egy lenc.sényi, fehér keratotikus plaque jelent meg (I. St.). Ennek közepe 1—2 nap után feltisztult és a kép annularis külleművé vált (II. St.). További egy nap múlva a gyűrű felszakadt és a kép linearis jelleget öltött (III. St.). A keratotikus vonal a kezdeti elváltozáshoz viszonyítva többó-kevésbé centrifugális irányban vándorolt és erythemás területet hagyott maga mögött. A keratotikus és az erythemás terület egyre halványabbá vált és 7—10 nap múlva már nem volt látható, remisszióba jutott (IV. St.). Ezzel párhuzamosan némi fáziseltolódással egyszerre több, az előzőkhöz hasonló stádiumokat mutató elváltozás is észlelhető volt. A III. St-ban az elváltozások gyakran egymásbafolytak.