Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-11-01 / 11. szám
CSONTCISZTA 341 Fogorvosi Szemle 69. 341—344. 1976. Szegedi Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Tóth Károly dr. egyetemi tanár) közleménye Egyszerű csontciszta KOVÁCS Á D Á M dr,, SZABÓ GYÖRGY dr., TÁTRAI JÓZSEF dr. és TÓTH ÉVA dr. Az egyszerű csontciszta (a továbbiakban: ecsc) nem tartozik a valódi ciszták közé, mivel nincs hámbélése. Több elnevezése ismert: traumás csontciszta [6], haemorrhagiás csontciszta [8], extravasatiós csontciszta [26, 36], haemorrhagiás extravasatiós csontciszta [1], progresszív csontüreg [15, 39], együreges csontciszta [23], szoliter csontciszta [29]. A Bernier és Johnson [3] által bevezetett ecsc elnevezés a legelfogadottabb. Az ecsc-t az állcsontokban elsőnek Lucas írta le 1929-ben [19], majd 1932- ben Blum [5] közölte a patogenezisre vonatkozó elképzelését. 1946-ban Bushton [29] 19 esetet tanulmányozva felállította az ecsc kritériumait. Az ecsc patogenezisére vonatkozóan legtöbb szerző [4, 6, 12, 24, 25] úgy véli, hogy trauma a kezdeti faktor. A csont szivacsos állományában már enyhe trauma hatására is intramedullaris haematoma keletkezhet úgy, hogy a corticalis ép marad. A haematoma normális körülmények között szervül, ritka esetben feloldódik és üreg jön létre. A csontrezorpció folyamán a szerves mátrixot proteolysis távolítja el, a szervetlen anyagokat pedig a macrophagok és a szöveti folyadék. Az ecsc patogenezisére vonatkozó további elképzelések a következők: csontdaganat degenerációjának eredménye [6, 10, 11]; calcium anyagcserezavar; lokális zavar a csontnövekedésben; vénás elzáródás eredménye; multikauzális etiológia [3], mint: capillaris angioma, aneurysmás csontciszta degenerációja, osteogenetikus aktivitás gátlódása stb. Az ecsc főleg fiatal korban fordul elő, leggyakrabban a második évtizedben, de közöltek 2,5 éves [28], valamint 61 éves korban [27] talált ecsc-t is, bár az utóbbi esetben szövettani vizsgálat nem történt. Mivel az esetek nagy többségében (60%-ban) az ecsc nem okoz tüneteket, azt a következtetést lehet levonni, hogy ezek a cysták kezelés nélkül gyógyulnak [6, 24, 34]. Előfordulásának nemek szerinti megoszlása a következő: férfi : nő = 3 : 2 [11, 12]. Az esetek többségében nem okoz tüneteket és létezését csak véletlen vagy rutin röntgenvizsgálat deríti ki [7, 11, 21]. A szubjektív és objektív tünetek közül a fájdalom [8, 29], duzzanat [20], fistula [18], a nervus mentalis paraesthesiája [18, 30] és az állcsonttörés [2, 9, 13, 22] említendő. Főként a hosszú csöves csontokban fordul elő, leggyakrabban a humerus metaphysisében (53,3%-ban) [23], Az állcsontokban a lokalizációra vonatkozóan Heuhner és Turlington közölt adatokat [11]: a mandibula jobb oldalán 42%, mandibula bal oldalán 30%, mandibula elülső részén 24%, maxillában 4%. A mandibula fejecsében ecsc-t eddig nem írtak le. Fogatlan állcsontban nagyon ritka [30], ez valószínűleg a beteg korával kapcsolatos. Egyetemesen elfogadott, hogy az ecsc nem befolyásolja a szomszédságában levő fogak vitalitását. Ez fontos a differenciáldiagnózis szempontjából. Leírták a fogak mozgathatóságát [12], ritkán a fogak gyökereinek divergenciáját is [17, 33], Az ecsc a röntgenképen körülírt csontfelritkulást mutat, amely a canalis mandibulae felett, vagy azt magába foglalva helyezkedik el. Morris és mtsai
