Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-08-01 / 8. szám

340

PRÁGAI GÉZA DR.

átlátszó akrilátból [5, 7, 18, 20, 26] egyéni kanalat készítettünk, amit a tuberculum alveolare mandibulae, a buccinator, a recessus retromolaris térségének és a paralingualis tér hátsó részének megfelelően [20, 21] adaptáltunk. Az anatómiai lenyomaton megfigyelhető volt, hogy az esetek legnagyobb részében a sublingualis tér nem horizontálisan mintázódott le, hanem a sulcus alveololingualistól vertikálisan mélyülve. Ez a mélyülés a praemolárisok tájának megfelelően a legmélyebb, egyes esetekben a 8 mm mélységet is eléri (1. ábra). Az első kísérleti csoportba tartozó (45 fő) betegek esetében az egyéni kanalat az anatómiai minta szerint vertikálisan terjesztettük be. Az adaptáláskor ezt a kiterjesztést csiszolással addig rövidítettük, amíg a kanál alapján fekve mozdulatlan maradt akkor is, ha a nyelv hegye az egyéni kanál nyelének lingualis felszínét érintette. Puha szájfenék esetén a kanál sulcus-mélyítő része a 3—5 mm-t is elérte. A második kísérleti csoportba (50 fő) tartozó betegeink egyéni kanalának határát a sulcus alveololingualis magasságát — a frenulum linguae eredését kikerülve — az anatómiai mintán kirajzoltuk és ezt tekintettük a készítendő egyéni kanál határának. Ebbe a magasságba raktuk fel a sublingualis

1. ábra. Anatómiai gipszminta

2. ábra. Ugyanazon mintán a sulcus alveoloingualis kirajzolva

3. ábra. Ugyanazon minta feltöltve

4. ábra. Ugyanazon mintán az egyéni le nyomatkanál határa kirajzolva

tekercset zöldkerrből horizontális irányba. Vigyáztunk arra, hogy amikor a nyelv hegye az egyéni kanál nyelének belső felszínét eléri, a tekercs érintkezésben legyen a száj fenék lágyrészével, elérve a plica sublingualist. A toldalékok általában a második molarisok tájáig terjedtek. A harmadik kísérleti csoportba tartozó betegek esetében a sublingualis tekercset az előkészített anatómiai mintára az egyéni kanál szerves részeként a laboratóriumban készítettük el a követ-