Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-08-01 / 8. szám
SUBLINGUALIS TÉR 341 kezűképpen: megmértük az állcsontgerincél és a sulcus alveololingualis távolságát. A mérés segítségével pontosan kirajzolhattuk az anatómiai mintán a sulcus alveololingualis lefutását (2. ábra). A berajzolt vonal magasságáig az anatómiai mintán levő vertikális mélyedést feltöltöttük laboratóriumi keménygipsszel (3. ábra). A gipszminta előkészítése a rendelőben a beteg mellett történt, ami lehetővé tette, hogy a gipszmintán a szájfenék alakját jó megközelítésben alakítsuk ki. Általában a frenulumtól jobbra és balra e térség sajkaszerűen kissé mélyül. Ezután berajzoltuk a gipszmintára a plica sublingualis lefutását, az állcsontgerinc és a plica sublingualis távolságát szájbani mérés alapján. Az így előkészített és a kanál határait egyértelműen megadó anatómiai gipszmintára (4. ábra) átlátszó akrilátból 2—3 mm vastag egyéni kanalat készíttettünk, melynek széleit gondosan legömbölyíttettük. Az egyéni kanál e térségben érintkezésben kell, hogy legyen a szájfenékkel, elérve a plicát úgy, mint ahogyan a második kísérleti csoport felhelyezett sublingualis tekercse. Az adaptálás után a beteg nyelvének hegyét az alsó ajakra, majd a szájzugokba, és a bucca nyálkahártyájára vezettettük. Puha, aktívan előboltosuló szájfenék, és nem előboltosuló szájfenék esetén azt észleltük, hogy ilyen extrém mozgások esetében a kanál nem hagyta el alapját. Amennyiben a kanál az alaptól elmozdult, a horizontális kiterjesztést fokozatosan kisebbítettük mindaddig, amíg azt az elmozdulás indokolttá tette. Az egyéni kanalakkal mindhárom csoport esetében szilikonbázisú (Silodent) lenyomatanyaggal lenyomatot vettünk. Az első és második kísérleti csoport esetében a lenyomatvétel alkalmával a nyelv hegye az egyéni kanál nyelét úgy érintette, mint a kanál adaptálásakor. A harmadik kísérleti csoportba tartozók nyelvüket a lenyomatkanál frontális nyelén átnyújtva alsó ajkukat érintették. Az elkészített funkciós mintára átlátszó akrilátból végleges alaplemezt [6, 16, 24], majd a hagyományos utat követve elkészíttettük a fogsorokat. Eredmények A gerinc formák és a szájfenék viszonyát az I. táblázat mutatja. Megjegyzendő, hogy nem előboltosuló puha szájfeneket csak megtartott állcsontgerinc esetében, tömött tapintatú szájfeneket részben vagy egészen atrophizált állcsontgerinc esetében észleltünk. 1. táblázat Gerinc forma és a száj fenék forma százalékos viszonya Gerinc forma Megtartott 53% Elől megtartott, oldalt lapos 17% Lapos 30 % Szájfenék Nem élőből-Előboltosuló Nem élőből-Előboltosuló Nem élőből-Előboltosuló eíőboltosulás tosuló 24% 29% tosuló 17% tosuló 30% Tuba Tö-Puha Tö-Puha Tö-Puha Tö-Puha Tö-Puha Tö-Száj fenék mött mött mött mött mött mött tapintat 24% — 29% — — — 16% i% — — n% 19% Az első kísérleti csoportba tartozó betegeink fogsorai e térségnek megfelelően a behelyezés után jó szívó hatást mutattak, de a nyelv mozgásai alkalmával alapjuktól elemelkedtek és rövid viselési idő után fájdalmas feltörések jelentkeztek, ami miatt ismételten korrekciót kellett végrehajtani. Általában puha száj fenék esetén is csak a sulcus 1—2 mm-es mélyítéséről lehetett szó A rövidítés befejeztével a szívóhatás is igen erős csökkenést mutatott. A második csoporthoz tartozó betegeink funkciós kanalaira a sublingualis tekercset az irodalmi javaslatok alapján helyeztük fel. A lenyomatvétel alkalmával puha
