Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-01-01 / 1. szám
GINGIVALIS exsudatum 15 Leirskar [22, 23] in vitro vizsgálatokat végzett; a Munktell No.3 papírt gyorsabbnak találta, mint a Whatman No. 1-et. Leszálló kromatográfiával 30—50%kal magasabb értékeket kapott, mint felszállóval. Ezen hatások elkerülésére helyes, ha a beteg mintavételkor fekvő testhelyzetben van. A minta értékelése Brill és Krasse [9] iv. adott fluoresceint használtak markerként és a csíkokat u.v. fényben vizsgálták. Brill és Björn [8] per os Na-fluoresceint alkalmaztak. Brill [5] iv. injiciált Evans-kék segítségével olvasta le az adsorbeált exsudatum mennyiségét. Browne [11] az izotóp jelölést vezette be. Brill [7] az exsudatumban levő és a szűrőpapír által adsorbeált aminosavakat a következő oldat segítségével festette meg: 0,2% ninhydrin, 95% butanol, 5% acetecetsav. A papírcsík kékes, bíborszínűre festett területét fényképezés, majd hatszoros nagyítás után planimetriásan mérte. Ma szinte kizárólagosan az általa leírt ninhydrines festési eljárást alkalmazzák [1, 2, 4, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 24, 25, 26, 27, 28. 31, 32, 34, 35, 36, 39]. Egelberg [13] közönséges átlátszó vonalzót használt a megfestett csík rész hosszának mérésére. A későbbi vizsgálók nagyító, vagy mikroszkóp alatt a két utóbbi módszer valamelyikével végezték a leolvasást, azaz vagy a megfestett terület nagyságát [1, 29], vagy a csík megfestett részének hosszát [2, 4, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 24, 25, 26, 27, 28, 31, 32, 34, 35, 36, 39] mérték. Siegel, Mandel és Fine [38] szerint vékony csík (Munktell) használata, festés előtti és hővel történő szárítás, valamint alkoholos ninhydrin oldattal való festés adja a legpontosabb eredményt. A gingivalis exsudatum mennyiségét befolyásoló tényezők Fizikai behatások: Brill és Krasse [10] fogmosást, kemény étel rágását és a gingiva elevátorra] történő nyomkodását követően az exsudátum mennyiségének növekedését észlelték. Paraffin rágása szintén stimulálta az exsudatiót [6]. Egelberg [15] a dentogingivális erek permeabilitásának fokozódását észlelte az íny fizikai stimulációját követően. A vizsgálatot megelőző ínyleszárítás és a sulcus aljáig vezetett csík is irritálta az ereket, amit kutyákon iv. adagolt tus segítségével is bizonyított [ 16, 17]. Kémiai anyagok, hormonok: Brill [5] iv. histamin alkalmazását követően kutyákon az exsudatio fokozódását észlelte. Browne [12] adrenalin és histamin iv. és helyi hatását vizsgálta. Az adrenalin csökkentette, a histamin fokozta a sulcusból kiáramló folyadékmennyiséget. Egelberg [15] histamin helyi alkalmazását követően a folyadék mennyiségének növekedését észlelte, mely szemben a masszázs által okozott permeabilitás fokozódással, antihistaminokkal kivédhető volt. Az iv. adott histamin egészséges ínyű kutyákon nem fokozta a permeabilitást, míg krónikus gingivitises kutyák esetében exsudátumot mindig sikerült kimutatni [18]. Holm-Pedersen és Lóé [20] a menstruációs ciklus különböző fázisaiban végeztek vizsgálatokat. Menstruáció idején nagyobb mennyiségű volt az exsudatio a gyulladt területeknek megfelelően, ugyanakkor az egészséges területek nem mutatták folyadék jelenlétét. Lindhe és Attström [24] viszont azt találták, hogy a ciklus folyamán az exsudatum mennyisége a hormonszint változással párhuzamos és ovulatio idején a legmagasabb. Lindhe és Björn [27] contraceptiv tabletták egy évi rendszeres szedését követően az exsudatum növekedését mutatták ki. Lindhe, Attström és Björn [25] oestrogent és progesteront adagoltak krónikus gingivitises kutyáknak, melynek hatására az exsudatum növeke
