Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-04-01 / 4. szám

114

TOTH ANNA DR. ÉS MTSAI

1. Hagyományos metilmetakrilátok

1. Tiszta metilmetakrilátok : a lerégibb műanyag típusú tömőanyagok, a metilakrilátok polimerizációs termékei. Por-folyadék rendszerűek, a por a polimer, a folyadék a monomer, amely metakrilsavas metilészter. Akcelerátorként tercier aminok, merkaptan stb. szolgál. Nem kielégítő tulajdonságaik miatt [6] már csak néhány van belőlük forgalomban (Duracryl-special, Texton, Sevriton, Palavit).

2. Megerősített metilmetakrilátok : az ilyen jellegű anyagoknál a metilmetakrilátok fizikális tulajdonságait üvegszál hozzáadásával igyekeztek javítani. Riedel és Vahl [30] elektronmikroszkópos vizsgálaíaTszerint az üvegszál a műanyag mátrixba nincs tökéletesen beágyazva, így az alapállomány és az üvegszál között üregek alakulnak ki, amelyek elősegítik a víz és nyál abszorpciót. A kívánt hatást tehát az üvegszál hozzáadásával sem sikerült elérni. Rehberg [28] vizsgálatai ugyanezt erősítették meg. Fizikális tulajdonságukat tekintve Castagnola és Garberoglio [6] szerint további gyenge pontot jelent a polimerizáció során jelentkező nagymérvű zsugorodás (6—8%), amely a tömés széli záródásának romlásához vezet. Ehhez járul még az erős nedvszívó képesség és a kopás. Hőkitágulási együtthatójuk (80 ppm,/°C) nagyban eltér a fogszövetek hőkitágulási együtthatójától (11 ppm,/°C). Az akcelerátor-katalizátor rendszer megjavításával a tömések elszíneződése kisebb mérvű lett. Az anyagok pulpakárosító hatása közismert és csak nagyon gondos alábéleléssel alkalmazhatók [4],

II. Kompozíciós tömőanyagok

A hagyományos akrilátok fizikai és biológiai tulajdonságainak megjavítására szolgáló kutatómunka eredményeként megjelentek az ún. kompozíciós tömőanyagok.

Ezek az anyagok — nevük is erre utal — összetett szerkezetűek: organikus alapanyagból és az ebbe ágyazott anorganikus töltőanyagból állnak. A szervetlen töltőanyag gyártmányonként különböző. Lehet üveg, kvarc, alumínium- és lítiumszilikát, továbbá hidroxilapatit és foszfátok. Formáját tekintve lehet gyöngy, pálcika és szilánk alakú. Közös azonban, hogy az anorganikus töltőanyag az összanyagoknak kb. 70—75%-át képezi. Alapvető különbséget jelent az üvegszállal erősített akrilátokkal szemben, hogy a kompozíciós tömőanyagok szervetlen töltőanyaga előkezelt, vagyis szerves szilícium vegyületekkel, az ún. szilánokkal bevont. A szilánok speciális kémiai tulajdonságuknál fogva [3] mintegy hidat képeznek a szervetlen töltőanyag és a szerves matrix között. A dimethyl-dichlorsilan a szervetlen töltőanyag felületén olyan átalakulást hoz létre, amelynek eredményeképpen nagyobb reakciókészségű felszín támad, így az organikus alapanyaghoz jobban tapad. Ez a szilán bevonat biztosítja, hogy csökken az üregképződés a kétféle anyag között, ami a víz és nyál infiltráció csökkenéséhez vezet. Néhány kompozíciós anyagnál azonban még így sem kielégítő a tapadás, mint ezt Riedel és Vahl, továbbá Hahne[31] elektronmikroszkópos vizsgálatai bizonyítják. A szerves és szervetlen anyag kombinációjával az volt a cél, hogy mindkét anyag előnyös tulajdonságai érvényesüljenek.

A H. L. Lee, L. Schwartz és F. Smith [19] által összeállított II. táblázat szemlélteti a kompozíciós tömőanyagok fizikai tulajdonságait a fog keményszöveteihez és néhány tömőanyaghoz viszonyítva.

A táblázat alapján megállapítható, hogy a kompozíciós tömőanyagoknak, szemben a konvencionális akrilátokkal:

1. kisebb a polimerizációs zsugorodásuk;

2. kisebb a hőkitágulási együtthatójuk;

3. kisebb a vízfelvételük;

4. nagyobb a keménységük;

5. nagyobb a kopásállóságuk;

6. nagyobb a rugalmassági együtthatójuk;

7. nagyobb a nyomási és szakítási szilárdságuk.