Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
CYLINDROMA 309 Rauch [6] szerint az esetek 50%-ában észleltek metastasist, ami főleg haernatogen eredetű. A sebészi beavatkozások után nagy a recidiva-hajlam (Quattlebaum [5] szerint 75%). Több szerző véleménye megegyezik abban, hogy minél radikálisabban távolítják el a daganatot, annál inkább csökken a kiájulások száma [4, 5, 6, 9, 10]. Ezért javasolják az oralis cylindromák műtétjét radikális nyaki block-dissectióval kiegészíteni még akkor is, ha a lymphogen úton létrejövő metastasisok valószínűsége csupán 30% [6]. A cylindromák klinikáikig hasonló képet mutatnak, mint a nyálmirigyek vegyes-daganatai. Míg a vegyes-daganat általában nem okoz fájdalmat, a fájdalommal járó daganat esetében cylindromára is kell gondolni [6]. A sialographia alapján sem könnyű különbséget tenni: mindkét esetben a fő- és közóprendű csatornák épek maradnak, az intraglandularisan elhelyezkedő tumort ívalakban veszik körül [7]. Izotópos vizsgálattal megállapítható, hogy mindkét daganat kevesebb radioaktív anyagot dúsít, mint a környező nyálmirigyszövet [8]. Műtét alkalmával már lényeges különbség mutatkozik, mivel a cylindroma a környező szövetekkel összekapaszkodott, a vegyes-daganat általában könnyen kifejthető a környezetéből. A pleomorph adenoma gyakorisága és a két tumorféleség tüneti hasonlósága miatt a cylindromákat műtét előtt sokszor vegyes-daganatnak diagnosztizálják [6, 7]. A SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján 1967 és 1974 között 10 cylindro más esetünk volt (4 férfi és 6 nő, életkoruk 35 és 75 év között; 4 submandibularis, 5 járulékos nyálmirigy- és 1 parotis-tumor). A 10 beteg közül 9 él, recidiva-mentes, metastasist sem észleltünk eddig; egy beteg meghalt. Jelen munkánk célja ennek az utóbbi esetnek az ismertetése és néhány ezzel kapcsolatos gondolat felvetése. Esetismertetés Harmincöt éves nőbeteg 1968 augusztusában kereste fel Klinikánkat. Ekkor elmondta, hogy két éve kezdődtek panaszai; a nyak bal oldalán az állszöglet alatt több fájdalmas csomó keletkezett. A tünetek alapján több fogát eltávolították. A csomók ezután bizonyos mértékig visszafejlődtek, de a jelentkezést megelőzően néhány héttel ismét megduzzadt a nyaka. Testsúlya évek óta nem változott, két hete subfebrilis. Felvételi status : kp. fejlett, kp. táplált nőbeteg. A bal submandibularis nyáhnirigy kb. zölddiónyi nagyságú, tömött tapintatú, nyomásórzékeny, körülötte több kisebb nyirokcsomónak imponáló képlet észlelhető. A bal IF/iaríoa-vezetékből nyomásra kevés törmelékes, zavaros nyál ürül. Fizikális vizsgálattal egyéb belszervi eltérést nem észleltünk. Laboratóriumi leletek különösebb eltérést nem mutattak. Mellkas-röntgen negatív volt. A tünetek alapján nyálkő miatti idült sialoadenitis akut fellángolására gondoltunk, bár röntgenfelvételek kőárnyékot nem mutattak. Antibioticum hatására a beteg hőmérséklete normalizálódott, a bal submandibularis nyálmirigye valamivel megkisebbedett. Sialographiát kíséreltünk meg, de a nyálmirigyet nem tudtuk feltölteni, mivel a IFVtaríon-vezeték elzáródott. Továbbra is a fenti diagnózisra gondolva a nyálmirigyet 1968 augusztusában műtétileg eltávolítottuk. A műtétkor feltűnt, hogy a nyálmirigy porckemény és a környezetével szorosan összekapaszkodik. A műtét után zavartalan sebgyógyulás következett be. A szövettani diagnosis: ,,... a nyálmirigy állományát majdnem teljesen daganatszövet foglalta el. . . a daganat perivascularis, illetve perineuralis nyirokutakhan is kimutatható. Dg.: Adenoid cystikus carcinoma (cylindroma)”. A szövettani lelet kézhezvétele után készült mellkas-felvétel pulmonalis metastasist nem mutatott. A radikális nyaki block-dissectio kérdésében úgy döntöttünk, hogy ezt a beavatkozást csak esetleges recidiva esetén végezzük el. A sebgyógyulás után a bal submandibularis regióra 3000 R besugárzást kapott. A postoperativ irradiatio befejezésekor (a műtét után 5 héttel) a beteg hányingerről, lábzsibbadásról panaszkodott, majd két nap alatt mindkét lába megbénult. Az ekkor elvégzett vizsgálatok (ideggyógyászat, liquorvizsgálat, háti gerincfelvétel) azt mutatták, hogy a IV. dorsalis csigolya valószínűleg tumor-metastasis miatt összeroppant és emiatt jött létre a teljes harántlaesio. A beteget ekkor átadtuk a SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikájára, ahol laminectomiát végeztek. Műtétkor kiderült, hogy a tumorszövet a III., IV. és V. háti csigolyát infiltrálta. A decompressio ellenére a beteg állapota nem javult. Az általános állapot fokozatos romlása mellett hat hónappal a submandibularis nyálmirigy eltávolítása után, 1969 februárjában exitált. A sectiós lelet szerint a tumor helyileg recidivált, infiltrálva
