Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
1975. október LXVIII. évfolyam 10. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908—1925. KÖKMÖCZI ZOLTÁN dr., 1»»—1931 Prof. No10 RELLI GUSZTÁV Fogorvosi Szemle 68. 289—291. 1975. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr., egyetemi tanár) közleménye A progenia korrekciós műtétéinek általános érzéstelenítése Irta: BÉRES KÁROLY dr. és IHOVAT JÁNOS dr. A progen harapásaiknál funkcionális és esztétikai okok teszik szükségessé a műtétet. A mandibula felhágó ágain intra- vagy extraoralis feltárásból vertikális osteotomiát végez a sebész. A mandibula hátratolásával a normális harapást beállítja és ezt drótvarrattal rögzíti, majd intermaxillaris fixációt is végez [l,2]; A műtéti idő átlagosan két és fél óra. A „local korszakban” az anaesthesiát ez alatt az idő alatt többször meg kellett ismételni. A műtéti terület feltárása és a normális occlusio beállítása fejlett rágóizomzatúaknái különösen nehéz volt. A többnyire fiatal betegek rosszul tűrték a beavatkozást, nyugtalanok voltak, és rossz emlékképük maradt a műtétről. Ezért, ahogy lehetővé vált a korszerű anaesthesia klinikánkon való bevezetése, a progenia-műtéteket is általános érzéstelenítésben kezdtük végezni. Módszereink és eseteink ismertetése Az elmúlt öt évben 14 férfin és 20 nőn végeztünk progenia-műtétet. A páciensek életkora 15 és 30 év közötti, átlagéletkoruk 19 év volt. A betegeket műtét előtt legalább három nappal vettük fel kivizsgálás céljából klinikánkra. Minden esetben kikértük a belgyógyász és a gégész véleményét a narcosis és a nasalis intubatio elvégzéséhez. A műtétet megelőző este enyhe hypnoticumot [4], reggel pedig beöntés után, műtét előtt egy órával testsúlykg-onként 1 mg Dolargant, 0,5 mg Pipolphen-t és 0,5 mg Atropint adtunk. Az intravénás barbiturát inductio után (5 mg/kg Inactin), 1 mg/kg succinylcholinnal relaxáltunk, majd intubáltunk [5]. Intubatiós technikánkról és a tubusok rögzítésénél szerzett tapasztalatainkról részletesebben számolunk be. 15 esetben mandzsetta nélküli, 15 esetben mandzsettás nasotrachealis, 4 esetben mandzsettás orotrachealis Rüsch-tubusokat használtunk. Nasalis intubatióknál a rutinszerű Lidocainos gége-sprayn kívül az orrnyálkahártyát 1%-os Tetracainnal is érzéstelenítettük. Az oralis intubatiókhoz viszonyítva egy vagy két számmal kisebb méretű tubust választottunk, azokat Lidocainos kenőccsel bekentük és az orralaphoz tartva, a gégebemenetig vezettük. Laryngoscop és Magill-fogó segítségével a tubus proximalis végére enyhe nyomást gyakorolva bevezettük azt a tracheába [6] (1. ábra). Jó feltárásnál Magill-fogó nélkül, a tubus végének pörgetésével is elértük célun-
