Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

290

BÉRES' К. DR.—INOVAY J. DR.

kat. Ha a tubus nasalis útja akadályozott volt, nem erőltettük, hanem a másik oldali orrnyíláson vezettük be. Ha így sem ment a bevezetés, a kisebb méretű tubussal intubáltunk. A jól kiválasztott, Lidocainnal bekent tubussal, normális anatómiai viszonyoknál és megfelelő gyakorlattal az orrnyálkahártya intubatio közbeni vérzése csak elvétve fordult elő. Az intubatio után a garatot minden esetben tamponáltuk. Mióta mandzsettás nasotrachealis tubusokkal rendelkezünk, biztonságosabban altatunk, kizárva ezzel a vér tracheába, illetve tüdőkbe való visszacsurgásának a lehetőségét.

1. ábra

Az orrtubusok megbízható rögzítése sem könnyű feladat. A három operáló sebész körülállja a beteg beizolált fejét, hol jobbra, hol balra fordítják — a műtéti területnek megfelelően — s így a tubus kicsúszásának, vagy a tubuscsatlakozó szétnyílásának nagy a lehetősége. Többféle tubusrögzítést kipróbálva, a következőt ajánljuk: a tracheába bevezetett nasotrachealis tubust csatlakozójánál a tarkót körülvevő szalaggal rögzítjük. Az orrcsúcs és a homlok közé téglalap alakú, 2 cm vastag habszivacsot fektetünk. Ennek középen kialakított vájulatába helyezzük az összekötő gumicsövet, majd bogáncszáras hevederrel rögzítjük. A tarkótájéktól az orrcsúcsig terjedő területet steril kendővel szorosan izoláljuk (2., 3. ábra).

2. ábra

3. ábra