Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
76 CSIBA ÁRPÁD DR—RÖHLICH PÁL DR. levő és jól fejlett nucleolus, a kevés és laza elrendeződésű tonofibrillum, valamint a sejtorganellumokban gazdag cytoplasma. Fenti felismerések alapján következtetjük, hogy e szerkezeti különbözőség egyben a sejtek functionalis különbözőségét is jelenti, amiből viszont az valószínűsíthető, hogy a még differentialódásban levő, fiatalabb sejtformákat képviselő hámelemek kóros környezeti hatások következtében pathologiás jellegű állapotváltozásra képesek, szemben a differentiáltabb, idősebb sejtformákat mutató hámelemekkel, amelyek inkább a degeneratio felé hajlanak. Elképzelésünket közvetetten igazolja Trowbridge és Skibata patkányokon végzett autoradiographiás vizsgálata, amely szerint az állatok alsó, molaris fogainak gyökérhártyájában a bifurcatiónak megfelelően elhelyezkedett hámelemek mitotikus activitást mutattak. Vizsgálataink alapján e megfigyelésekből kiindulva kézenfekvőnek látszik az a megállapításunk, amely szerint a kevésbé differentiált hámelemek mindegyike felelőssé tehető a különböző pathologiás állapotok (állcsont-cysták, embryoplastikus daganatok primaer cc. stb.) kifejlődéséért. A másik sejttípussal kapcsolatban valószínűsítjük, hogy ezek a fiatalabb hámelemek elöregedett formájának felelnek meg, amelyek előbb vagy utóbb élet jelenségeik csökkenésével fokozatos pusztulásra vannak ítélve. Kiderül a fentiekből továbbá az is, hogy a gyökérhártyában található hámelemekben egyaránt jelen van a hámsejt életciklusának kezdeti, átmeneti és végső formája is. Amennyiben a hámsejt feltételezett megújulási képessége elvész, szükségszerűen degeneratio ja és necrosisa következik be. Tallózva az irodalmi adatok között a Malassez-féle hámelemekkel kapcsolatban Morgenroth és mtsa, valamint Kienecker végeztek elektronmikroszkópos vizsgálatokat. Eredményeik megerősítik a hámsejtek alaphártyájára, egymás melletti elrendeződésére, a desmosomalis kapcsolatokra, a mitochondriumokra és a sejtmagokra vonatkozó megfigyeléseinket. Alkalmazott újabb technikánk lehetővé tette azonban egyéb sejt-komponensek felismerését is. így a tonofibrillumokat, glykogen-mezőket, endoplasmás reticulumot, Golgi-apparátust, továbbá a hámelemeknek a kötőszövettel való kapcsolatát biztosító fél-desmosomákat. A hámelemek finomabb analízise birtokában egyben lehetővé vált a nyugvó típusú sejtelemeken belüli kétféle típus elkülönítése, amely az idevágó szakirodalom ismerete alapján új adalékként fogható fel. Irodalom a szerzőknél. А. Ч и б а, П. P ё л и X : Ультраструктура эпителиальных элементов Мэлассеса периоста корней зубов у человека Авторы проводили электронномикроскопическое исследование эпителиальных элементов Мэлассеса периоста корней 10 эктопически расположенных резцов и одного импактированного зуба мудрости. В клетках покующегося типа авторы различали более и менее дифференцированные клетки. Они считают возможным, что более дифференцированные эпителиальные элементы скорее склонные к обратному развитию, в то время как менее дифференцированные клетки — к пролиферации. Dr. Á. Cs i b a—Dr. P. Röhlich: Die Ultrastruktur der Malassez-Epithelnester der menschlichen Zahnwurzelhaut Es wurden die Malassez-Epithelnester im Ruhezustand in der Wurzelhaut von 10 ektopischen Eck- und impaktierten Weisheitszähnen elektronmikroskopisch untersucht. Unter diesen Zellen wurden differentierte und weniger differentierte Zellen unterschieden. Man hält es für möglich, dass die differentierteren Epithelelementen eher zur Rückbildung, — die weniger differentierten eher zur Proliferation neigen.
