Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
MALASSEZ-FÉLE HÁMELEMEK 75 koznak. Ezeknek finomabb elemzésétől technikai nehézségek miatt (csökkent membrán-kontraszt) el kell tekintenünk. A cytoplasmában elszórtan mindig megtalálhatók a szabad ribosomák. Egyes helyeken a sejt-membránról vesicula-lefűződés észlelhető a cytoplasma felé. E jelenség pinocytosisra utal (3. ábra). A hámsejtek egy részében perinuclearisan egy vagy több U átmérőjű lipoid-csepp található (1. ábra). Ezek éles határral különülnek el környezetüktől. A sejtmag általában centrális helyzetű és kettős maghártyával határolt. Chromatin-szerkezete változó, laza és tömött structurák váltogatják egymást (1. ábra). Egymáshoz viszonyított arányuk a sejt típusától függ. A nucleolusok többnyire peripheriás helyzetűek. Szerkezetük ugyancsak a sejt típusának függvénye (1. ábra). A hámsejtek egyedi jellemzése Az egyes sejtek ultrastructurájának összehasonlítása során megfigyeltük, hogy a fénymkr.-pal azonosnak látszó hámelemek különböző szerkezetűek. Mindenekelőtt megállapítható, hogy vannak sejtek, amelyek tonofibrillumokban igen gazdagok. Az egyes tonofibrillumokat jellemzi, hogy vaskos és nagyszámú tonofilamentumokból állanak (3. ábra). E sejtekben gazdag glykogen-tartalom van, cytoplasmájuk meglehetősen tömött, és a sejtmag nagy mennyiségben tartalmak denschromatin-halmazokat (1. ábra). Más sejtekben a cytoplasma lazább felépítésű, tonofibrillumokban lénvegesenszegényebb, és ezek finomabb eloszlást mutatnak (1. ábra, 3. ábra). Organellum-tartalmuk gazdagabb, sejtmagjuk chromatin-szerkezete lazább, és nemritkán jól fejlett nucleolust tartalmaz (1. ábra). A hámsejtek között előfordulnak kis számban olyan sejtelemek is, amelyeknek finom szerkezete eltér a hámsejtekétől. Ez utóbbiakat jellemzi, hogy környezetükhöz nem kapcsolódnak desmosomákkal és cytoplasmájuk a többi hámsejtekével szemben laza, tonofibrillumoktól mentes. Endoplasmás reticulumuk, Golgi-apparátusuk ellenben jól fejlett, a cytocentrum jól kivehető, a mitochondriumok nagyok, jól megtartott szerkezetűek, a sejtmagok pedig lebenyes felépítésűek (4. ábra). Megbeszélés A Malassez-féle hámelemek epithelialis jellege közismert. Ennek ellenére felvetődik egy régi feltevés gondolata, miszerint e hámelemek nyirok- vagy mirigy járatoknak felelnének meg. Saját vizsgálataink cáfolják e feltevést és igazolják Malassez állítását: e képletek a hámszövet ultrastructuralis jellemzőit mutatják és a szájüreg többrétegű laphámjának szerkezetéhez állnak legközelebb. Reeve és mtsa osztályozásából kiderül, hogy a Malassez-féle hámelemek morphologiailag 3 csoportba sorolhatók. Megkülönböztetnek nyugvó, degeneratív és proliferativ típusú hámelemeket. Vizsgálataink célja főként a szerzők szerint nyugvó típusként leírt hámelemek ultrastructurájának felderítése volt, arra való tekintettel, hogy főleg ezek pathologiai szerepe vitatott. Vizsgálatainkból kiderül, hogy e hámelemek szerkezete ultrastructuralis méretekben nem egységes. Vannak közöttük olyan sejtek, amelyek elektronmikroszkópos jellemzőik alapján túlérett, elöregedett sejteknek foghatók fel. Emellett szólnak a tonofibrillumok tömeges jelenléte és vaskos kötegekben való elrendeződése. Ezt támasztja továbbá alá a sejtmagok durvább chromatin-szerkezete, a cytoplasma tömöttsége és a sejtorganellumok kis száma is. A másik sejttípus elektronmikroszkóposán éretlenebb és fiatalabb formát mutat. Ezek jellemzői a magnak laza chromatin-állománya, a sokszor jelen
