Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
HELYI ÉRZÉSTELENÍTÉS 17 Fogorvosi Szemle 67. 17—19. 1974. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató : Berényi Béla dr. egyetemi tanár) és az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet (igazgató : Tariska István dr. egyetemi tanár) közleménye A helyi érzéstelenítés és a szájsebészeti beavatkozások hatása a szervezetre írta: DIVINYI TAMÁS dr. — E G E B, V 1 В, Y GÉZA dr. — F IS J Í1II A It T II Ű К dr. A fogorvosi kezelés során előforduló kellemetlen melléktünetek, rosszullétek, collapsusok okai régóta vizsgálat tárgyát képezik. A szervezetet érő megterhelés ismeretének fontosságát hangsúlyozza az a körülmény is, hogy a fogorvos a beavatkozásokat többnyire ambulanter végzi, gyakran szív- és érrendszeri betegeknél, akiknél az okozott terhelés ártalmassá válhat, megbonthatja a vérkeringés egyensúlyát. Sokan az okot a helyi érzéstelenítőszerekben, illetve azok adrenalin-tartalmában vélték megtalálni. Mások a psychés tényezők szerepét hangsúlyozzák. Az utóbbi időkben kialakult felfogás szerint egy összetett terhelésről van szó, amelyben azonban a fő-, majdnem kizárólagos szerepet a psychés tényezők, a beavatkozásoktól való félelem, szorongás játsszák. Ezt látszanak bizonyítani Cheraskin és Prasertsuntarasai [2], Shannon és mtsai [5], Ship és White [6], valamint Schönberger és Waldmann [4] vizsgálatainak eredményei is. Oswald és Mieler [7] több betegénél, akik előzőleg helyi érzéstelenítésre rosszulléttel, collapsussal reagáltak, az említett tünetek physiologiás sóoldat hatására is bekövetkeztek. Berényi, Tomka, Gulyás [1] konzerváló fogászati beavatkozásoknál igazolták, hogy a cerebralis bioelektromos activitás desynchronisatiója már a műszerek közelítésekor jelentkezik. Jelen vizsgálatainkkal próbáltunk hozzájárulni a kérdés végleges tisztázásához. Vizsgálati anyag és módszer Az érzéstelenítés hatását 20 személyen vizsgáltuk két időpontban: a) az első vizsgálatkor felvettük a nyugalmi értékeket, b) második alkalommal a személyeket az érzéstelenítő beadása után kb. 15 perccel vizsgáltuk. A vizsgáltak fele az első napon 4 ml 2%-os Lidocain-injectiót, a másik fele ugyanilyen menynyiségű Lidocain c. adr. injectiót kapott. A második napon ugyanez fordítva történt. А л izsgálati személyeket felvilágosítottuk, hogy az érzéstelenítést beavatkozás nem fogja követni. A szájsebészeti beavatkozások hatását 50 személyen vizsgáltuk. Eseteinkben 42 extractio, 8 nagyobb beavatkozás: sculptio, gyökércsúcs-amputatio volt. A betegek érzéstelenítése szükség szerint 2, ill. 4 ml 2%-os Lidocain c. adr. injectióval történt. Vizsgálatokat végeztünk: az érzéstelenítés előtt, érzéstelenítés után, a beavatkozás után, és egy héttel később semleges körülmények között felvettük a nyugalmi értékeket. Mind az érzéstelenítés, mind a szájsebészeti beavatkozások hatásának vizsgálatánál a következő méréseket végeztük: mértük a systolés és diastolés vérnyomást, a pulsusszámot. A munkaizomzat activatiós szintjét az Achilles-ínreflex fél-relaxatiós idejének elektromágneses úton történő regisztrálásával rögzítettük. Ezen vizsgáló módszerünket már részletesen ismertettük [3]. Ezúttal csak annyit róla, hogy az eljárás a félelem, szorongás mérésére szolgál. Alapja az az elméleti és gyakor