Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1973-03-01 / 3. szám

LICHENES BETEGANYAGUNK 77 Betegeink a steroidot Prednisolon tabletta formájában kapták; 52 betegünk közül 5 (9,6%) gyógyult, 24 (46,1%) keveset javult, 11 (21,1%) változatlan maradt, 12 (23,2%) a kezelés hatására javult, majd annak megszűnése után romlott. A psychés stress szerepét feltételezve, néhány betegünkön megpróbáltunk csak sedativumok adásával eredményt elérni. E betegeknek az állapota a kezelés folyamán változást nem mutatott, ezért ezt a módszert a továbbiak­ban csak mint adjuváns therapiát folytattuk. A fenti kezelési módokra nem javuló, hosszú ideje fennálló, kis területre localizálódó, elsősorban erosiós típusú lichennél néhány esetben sebészi ke­zelést végeztünk. 17 eset közül 10 esetben értünk el teljes gyógyulást, 4 eset­ben javulás következett be, egy esetben betegünk állapota romlott; a fenn­maradó két eset változatlan maradt. A kezelés eredményeit a lichen klinikai típusai szerint bontva: a reticularis és papularis típusú lichen esetén legjobb eredményt a vitaminkezelés adja, míg erosiós lichennél a vitamin- és sebészi kezelés kombinációja. Carcinoma kialakulását egy esetben észleltük. 273 lichen oris esetre vonat­koztatva ez 0,36%-os gyakoriságot jelent. Vizsgálatsorozatunkban ez az észlelt lichen-carcinoma (Sallay) idős nőbeteg nyelvén erosiós lichen elváltozásból fejlődött, annak ellenére, hogy a beteg rendszeresen járt kezelésre. Megbeszélés A betegek kor és nem szerinti megoszlásának vizsgálatánál Schmidt, Depaoli főleg 30 és 60 év között talált lichen planust, nőkön valamivel magasabb az átlagos életkor. Bőrgyógyászati statisztikákban 53,8%, stomagologiai statiszti­kákban 56,2% a nők aránya. Az irodalmi adatokkal az általunk talált adatok megközelítően egyeznek. Az aetiologiai adatokat értékelve meg kell jegyeznünk, hogy a dohányzás kategóriájában összehasonlító adatokat keresve, Magyarországon az összlakos­ságnak mintegy 50%-a, a leukoplakiás betegeknek Sugár és Bánóczy adatai szerint 83%-a dohányzik. A 13,2% tehát igen alacsony. Ezzel szemben az elektromos potenciálkülönbség (12,8%) magasnak mondható a Sugár és Bánóczy által leukoplakiás beteganyagon talált (2,5%) előfordulással szem­ben. Az urbanizációs viszonyok stress előidéző hatását vizsgálva a kapott ered­mények nem erősítik meg azt a feltételezést, hogy a városi lakosokat érő több stress miatt gyakoribb lenne betegeken a lichen. A bőrtünetek előfordulásának gyakorisága aszerint változik, hogy a vizsgá­latot stomatologus vagy dermatologus végzi. Stomatologusok vizsgálata szerint száj-lichen esetén a bőrtünetek gyakorisága igen ingadozó: 4—44% között van (Konstantinov, Grinspan, Benstrup és Pindborg, Andreasen). Beteganya­gunk vizsgálata során nyert eredményeink hasonlóak Andreasen tapasztala­taihoz, aki a lichen erosiós típusánál ritkábban észlelt bőrtüneteket. A kezelés módszereit tekintve azt tapasztaljuk, hogy a vitaminkezelést, veszélytelensége miatt, szívesen alkalmazzák, de az eredmények nem egy­értelműek. A lichen steroid kezelése az utóbbi másfél évtizedben igen elterjedt (Summán, Fülöp, Mumford és Morgan, Andreasen), de azt tapasztalták, hogy a gyógy­szerszedés megszűntetése után a folyamat gyorsan exacerbálódik. Ez meg­egyezik a mi tapasztalatainkkal is. Sallay intrafocalisan adott hydrocortison mikrokristály injectióktól látott jó eredményt 15 betegen.

Next

/
Thumbnails
Contents