Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
1973. március LXVI. évfolyam 3. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: INK-ItU К О К M ÖC Z V ZOLTÁ > dr.. 1Ю5—l»3l Prof. dr. И О К К 1.1.1 CISZTA V Fogorvosi Szemle 6G. 65—69. 1973. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének (igazgató: f Sós József dr., egyetemi tanár) közleménye A nyálmirigyek fehérje-anyagcseréjének vizsgálata cortisonnal kezelt patkányokban írta: Z ELLES TIVADAR dr., BOROS ILDIKÓ dr., GÁTI TIBOR dr., S Z E L 15 N Y I ISTVÁN dr. A nyálmirigyek anyagcseréje a secretio mechanismusához és a secretum összetételéhez viszonyítva kevéssé ismert. Hasonlóképpen több ismeretlen, mint megválaszolt kérdéssel állunk szemben az endocrin szervek és a nyálmirigyek anyagcseréjének kapcsolatában. Ebből a témakörből a hypophysis és a pajzsmirigy szerepére vonatkozó kísérleti adatok állanak elsősorban rendelkezésünkre [1]. Korábbi kísérleteinkben magunk is vizsgáltuk a thvreoidectomia [2], majd különböző stressorok hatását [3] patkány nyálmirigyeire. A kéreg-steroidok közül a cortison hatásának részletesebb vizsgálata során megállapítottuk, hogy gátolja a jelzett kén felvételét, amely a mucopolysaccharidok, a nyál fontos összetevőinek csökkent képzésére utal [4]. A gl. parotisban és a gl. submandibularisban is fokozódott az asparaginsav (GOT) és az alanin (GPT) transaminaseactivitás [5], amelyet a catabolikus folyamatok kísérőjelenségének lehet tartani. Más kísérleteinkben jelentős különbségeket találtunk a gl. parotis és a gl. submandibularis viselkedésében. A cortisonnal kezelt patkányok gl. parotisában csökkent az ATP- és az ADP-tartalom [6], a glucos-6-phosphatase-activitás és a glikogéntartalom [7], valamint több dehvdrogenase-enzim activitása [8] — ellentétben a gl. submandibularissal. A cortison-kezelés során megfigyelt eltérések okainak és mechanismusának vizsgálata nemcsak a nyálmirigyek anyagcseréjébe enged jobb betekintést, de általános endocrinologiai érdeklődésre is számot tarthat. A munka első lépéseként a mirigyek súlyában és nitrogéntartalmában bekövetkezett változásokat, valamint a jelzett aminosav beépülésének mértékét és a kezelést megelőzően beépített activitás csökkenését mértük. Vizsgáltuk továbbá azt, hogy milyen különbség van az actinomvcin-D hatásában a nyálmirigyek között. Kísérleti anyagok és módszerek Kísérleteinket 110 db, 100—120 g testsúlyú, nőstény, albino patkányon végeztük. Állataink egy héten át napi 5 mg/100 g testsúly cortison acetátot (Adreson, Organon-OSS-Holland) kaptak intraperitonealisan. Controllként alkal-
