Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
66 ZELLES TIVADAR DR. ÉS MTSAI mázott patkányainknak naponta, ugyancsak intraperitonealisan, azonos térfogatú physiologias NaCl injectiókat adtunk. A mirigyek száraz súlyait és nitrogéntartalmát 30 állaton mértük. A kísérlet kezdetén leölt 10 állat adataihoz viszonyították a eortisonnal kezelt és controll állataink nyálmirigyeinek súlyában bekövetkezett változásokat. A nitrogéntartalmat Kjeldnhl módszerével határoztuk meg és 100 mg száraz mirigysúlyra adtuk meg. 25 állaton vizsgáltuk a jelzett methionin beépülését és 35 állaton az egyhetes cortison-kezelést megelőzően beépített activitás csökkenését. Állataink ebben a kísérletben 100 g testsúlyra intraperitonealisan 80 уC 35S-methionin praeparatumot kaptak. Az isotop beadása után két órával, illetve űz egyhetes cortison-kezelés után állatainkat leöltük. A szárított mirigyeket Osborne és Kowalewski [9] módszerével készítettük elő a méréshez. A mérést vékonyablakú GM-csöves készülékkel végeztük. Az activitás értékeit beütésszám/perc/100 mg száraz mirigyszövet formában adtuk meg. További 20 állaton a messenger RNS synthesisét, ezen keresztül a fehérje-synthesist gátló actinomycin-D hatását vizsgáltuk. Ebben az esetben a kísérleti állatok két napon, egy-egy alkalommal 12,5 gamma actinomycin-D-t kaptak intraperitonealisan, physiologiás NaCl-ban oldva. A 48 órás kísérlet után meghatároztuk az állatok mirigysúlyait. Eredmények A eortisonnal kezelt kísérleti állatok testsúlya csökken. Emiatt félrevezető lehet a nyálmirigyek súlyváltozásait a testsúlyra vonatkoztatva megadni. A kísérlet kezdetén leölt állatcsoport nyálmirigyeihez, mint kiindulási értékhez viszonyítva tünteti fel az 1. ábra az egyhetes kísérlet idején a eortisonnal kezelt és a controll állatok mirigyeinek abszolút súlyában bekövetkezett változásokat. A kísérlet eredményei szerint a gl. submandibularis súlya az alkalmazott fiatal, fejlődő állatokban a controllokkal összehasonlítva eltérést nem mutatott, mindkét csoportban enyhén emelkedett. A gl. parotis súlya ezzel szemben a eortisonnal kezelt állatokban, a testsúly csökkenésének megfelelő mértékben, signifikansan (р<<0,001) csökkent. A gl. submandibularis nitrogéntartalma a cortison-kezelés hatására nem változott. A gl. parotis nitrogéntartalma azonban a hormonkezelés hatására significansan csökkent (2. ábra). Gl submandibularis Gl. parotis mg Gl. submandibuloris Gl. parotis Kontroll Cortison Kontroll Cortison 1-PXJG5-1 t—p<007—1 1. ábri. A patkányok nyálmirigyeinek 2. ábra. Az egy héten át eortisonnal súlyváltozása az egyhetes cortison-kezelés kezelt patkányok nyálmirigyeinek hatására nitrogéntartalma
