Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
INDEXEK 179 Fogorvosi Szemle 66, 179—184. 1973. -4 Szegedi Orvostudományi Egyetem I—II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájának (igazgató: Tóth Károly dr. egyetemi tanár) közleménye Gyakrabban használt indexek a parodontologiában Irta: KESZTHELYI GUSZTÁV dr. A parodontium megbetegedései epidemiológiai jellemzőinek, valamint a kóroktani tényezők összefüggései vizsgálatának szükségessége vezettek az utóbbi húsz év folyamán speciális felmérő rendszerek, az úgynevezett indexek kidolgozásához. A parodontium betegségeinek frequentiája, kiterjedése, súlyossága meghatározható a gyulladt parodontalis egységek vagy negyed egységek számának leírásával, a betegséget jelölő klinikai diagnózissal, illetve a súlyosság jellemezhető önkényes leíró terminológiával pl. enyhe, közepes, súlyos. Az esetek nagy számában azonban a súlyosság sokkal precízebb jelölése kívánatos. Csak így válik lehetővé a nyert adatok statisztikai feldolgozása, az egyes populációk összehasonlítása más — ugyanazon kritériumok és módszerek alapján vizsgált — populációkkal. Az elmondottak képezik a különböző indexek alapgondolatát. Minden index lényege az egyén és a populáció parodontalis statusának osztályozása, figyelembe véve a klinikai diagnózist, a betegség súlyosságát, kiterjedését és gyakoriságát. Attól függően, hogy az index a betegség irreversibilis vagy reversibilis tüneteire, illetve ezek kombinációjára épül, irreversibilis, reversibilis, összetett indexekről beszélünk. 1. Irreversibilis indexek Az irreversibilis indexek hasonlóan a DMF indexhez, inkább a betegség által okozott szövetkárosodást — mely irreversibilis —, mint magát a betegséget mutatják. a) Röntgen indexek [1, 2, 6, 11, 12] A röntgen indexek az alveolus csontjának pusztulását regisztrálják. Ugyanazt a képet látjuk súlyos gyulladás és a gyulladás klinikai tüneteinek hiánya esetén is. (Ez utóbbi a sikeres gyógykezelés eredménye lehet.) A röntgen indexek igen változatosak. Inkább alkalmasak az egyén, mint a populáció statusának felmérésére. Az alulértékelés foka relatíve csekély. A resorptiót mérőeszköz segítségével vagy anélkül 0—10-ig terjedő skálán jelzik [6]. A végeredmény egyszerű esetben közvetlenül mint a csontpusztulás százaléka, vagy mint a csoport átlagos százalékos csontvesztesége olvasható le. A csontpusztulás regisztrálására nem lineáris skálát is alkalmaznak. A szájban levő fogak értékeinek átlag- vagy középértéke az egyéni érték. Az ezzel a módszerrel nyert adatok összehasonlíthatók a százalékos eredményekkel. Ha az alveolaris csont több mint 2—3 mm-rel a cement-zománc határ alá resorbeálódik, fogágybetegségről van szó. Némi csontpusztulás a kor előrehaladtával physiologiásan is észlelhető, de ezek között pontos összefüggés nem állapítható meg. Ha a különböző populációk physiologiás csontvesztését viszonylag egyformának tételezzük fel, a physiologiás csontpusztulásból adódó eltérés egyformán módosítja az eredményt, amíg az összehasonlítás azonos korú személyek között történik. A röntgenfilmek viszonylag hosszú időre tárolják az eredményt, a pácienstől függetlenül bármikor leolvashatok, azonos szempontok