Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
172 SZABÓ GYÖRGY DR. ÉS MTSAI Fogorvosi Szemle G6, 172—175. 1973. A Szegedi Orvostudományi Egyetem I—II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájának (igazgató: Tóth Károly egyetemi tanár dr.) közleménye Lokális lymphogranulomatosis operált esete Irta: SZABÓ GYÖRGY dr., PAPP PIROSKA dr., KOVÁCS ÁDÁM dr. A lymphogranulomatosis (továbbiakban lg.) a reticulohistiocytás rendszer betegségei közé tartozik. Lényege: a nyirokcsomókban, lép ben és más szövetekben létrejövő lymphoid sző vet burjánzás, mely anaemiával jár együtt. Bármely életkorban előfordulhat. Kórszövettani vizsgálatkor a megnagyobbodott nyirokcsomókban sejtdús granulatiót, endothelsejt-szaporodást, valamint a reticulum burjánzását eosinophil- és óriás-sejteket (Sternberg, Reed) találunk. A betegség diagnózisát a megnagyobbodott nyirokcsomók szövettani vizsgálata bizonyítja. Jackson és Parker [6] a lg. három típusát különböztette meg: 1. Hodgkin'paragranuloma: csupán a nyaki nyirokcsomók duzzadnak meg. Általános tünet, szervi megjelenés kevés. Az állapot hosszú ideig stationaer. 2. Hodgkin-granuloma: a lg. általános formája. 3. Hodgkin-sár coma jellemzői: az erősen malignus jellegű folyamatban több szerv vesz részt. A nyirokcsomókban metastasis van. A prognosis rossz. A fentiek alapján therapiás szempontból újabban a betegség három stádiumát szokták elkülöníteni: I. stádium: általános tünetek nincsenek, a megbetegedés egy régióra lokalizálódik. II. stádium: általános nyirokcsomómegnagyobbodás, általános tünetek nélkül vagy azokkal. III. stádium: szervi lokalizáció, láz, általános tünetek. A lg. the rajt iája 1. A lg. mindhárom stádiumában a legnagyobb szerep a röntgenkezelésnek jut. Általános álláspont [9, 15, 16, 17, 20], hogy nem elég a lokálisan adott nagy dózisú rtg, hanem még akkor is szükséges prophylactikus célból az egésztestbesugárzás, ha általános tünetek nincsenek. Musshoff és Boutis szerint [13] — 600 beteg adatait dolgozták fel — az első rtg-kezelés után 81,5%-ban figyelhető meg remissio. A csak sugárkezeltek közül a betegség első tüneteinek jelentkezése után 5 évet 48%, 10 évet 28,7%, 15 évet 21,2% ért meg. Glatstein és mtsai [3] a nagy dózisú, prophylactikus célból adott rtg-kezelés előtt — ha már a lg. diagnózisa próbakimetszéssel bizonyított volt — laparatomiát, spleneetomiát, máj-biopsiát és a paraaortalis nyirokcsomók biopsiáját végezték el. Az általános sugárkezelést csak akkor kezdték, ha az előző vizsgálatok a lg. irányában pozitív eredményt adtak. Johnson és Brace [8] kimutatták, hogy a chemotherapia után alkalmazott rtg-kezelés kevésbé hatásos. 2. A lg. gyógyításában a másik általánosan elfogadott — bár egyesek szerint [1] túl gyakran használt — kezelési mód a chemotherapia. Karnofsky [10] a következő indikációk alapján alkalmazta a gyógyszeres kezelésnek ezt a módját: a) lokalizált Hodgkin-betegségben rtg-therapiával együtt, b) olyan helyzetben, amikor a betegség gyors javulása feltétlenül szükséges, c) a betegség utolsó stádiumában, amikor az általános tünetek domináltak. A legnagyobb sikerrel a nitrogén-mustár származékok (ТЕМ, Thio-TEPA), a Vinblastine, a Vincristine, az N-Methylhydrazin, a steroidok és az Actinomycin D alkalmazhatók. Az antimetabolikus szerek (Methotrexat, 6-Merkaptopurin) kevésbé jó hatásúak [2, 10, 12, 18].
