Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

244

BALOGH GY. DR—ÁFRA D. DR.—ШОУ AY J. DR.

Fogorvosi Szemle 65. 244—248. 1972.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának

(igazgató : Berényi Béla dr. egyetemi tanár) és az Országos Idegsebészeti Intézetének (igazgató : Zoltán László dr. egyetemi tanár) közleménye

Agytályog mint postextractiós szövődmény

írták: BALOGH GYÖNGYI dr., ÁFRA DÉNES dr.,

INOVAY JÁNOS dr.

Dentalis eredetű intracranialis szövődmények között leggyakrabban fordul elő a sinus cavernosus thrombosisa. A folyamat izolált, vagy csatlakozik hozzá diffus, illetve körülírt meningitis, encephalitis, epi- vagy subduralis empyema, esetleg agytályog. Legritkább az izolált agytályog előfordulása.

Különböző aetiologiai intracranialis suppuratiók sectióival kapcsolatosan Courville 212, Kiser és Kendig 139, Hollin és ints. 114 esetet dolgoztak fel. Haymaker 28 letalis kimenetelű esetet közölt, melyből 8-ban fordult elő agytályog. Az irodalomban egyes esetek ismertetésével kapcsolatosan bőven találunk adatokat: Kemper és Aseltine, Gold, Krücke és Lepp, Miller, Bacchi közöltek postextractiósan kialakult agytályogos eseteket. Letalis kimenetelű kazuisztikákat ismertetett Findo, В., Meitner, E. R., Lembert, E., Sazama, L., Jaros,

O., Vortel, V., a hazai szerzők közül pedig Papp P. és Tóth K.

Az intracranialisan kialakult agy tályogok pathophysiologiáját tekintve: a kórképet előidéző tényezőt, a terjedés útját, a kialakuláshoz szükséges időtényezőt és tünettant kell tárgyalnunk. Haymaker szerint leggyakrabban molaris fogak extractiója után manifestálódik. Az eltávolított fogak száma nem befolyásolja a kórkép kialakulását, de a beavatkozás ténye elősegíti. Cernea és Läufer szerint a tejfogak az esetek 3%-ában szerepelhetnek mint előidéző tényezők. Russel és Fearing szerint anyagcsere-megbetegedésekben a diabetes praedisponáló állapotként szerepel.

A fertőzés terjedési útja haematogen vagy direkt. Haymaker és Móczár szerint a fertőzések 40%-ában haematogen úton jön létre az agytályog. Direkt terjedésnél elsősorban retromandibularis, fossa infratemporalisra lokalizált vagy a fossa pterygopalatinara manifestálódott phlegmonosus beolvadási tendenciát nem mutató kórképek szerepelnek (Móczár, Kővári I.). Direkt terjedés másik módja az osteomyelitises folyamatok után létrejött csontdefektusok (Hollin, Krücke—Lepp, Mariette és mtsai).

Dentalis eredetű intracranialis tályogok szövődményeinél jellemző az idő tényező: a dentalis gyulladás megjelenésétől az intracranialis szövődmény kialakulásáig. Az esetek nagy többségében ez 5 —6 naptól 1 hónapig terjed.

Az abscessus tünettana részben a fertőzésből, részben az abscessus térszűkítő jellegéből adódik. (A tumor jellegű tünetek egyrészt általános idegrendszeri tünetekből és lokális daganat tünetekből tevődnek össze.) Az általános tünetek közül a beteg erős fejfájásait kell kiemelni (mely temporalis lebenynél a halánték, fültájék és szemgolyó mögé sugárzik ki), intenzitása nincs összhangban a helyi gyulladásos folyamat nagyságával. A gyakori hányás lehet intracranialis eredetű, vagy az általános toxikus hatás következménye. Focalis vagy generalizált epilepsiás rohamok jelentkeznek, amihez tudatzavar társulhat. A góctünetek jellemzőek lehetnek a lokalizációra, pl. temporalis abscessusnál előfordulhat felső quadrans homonym hemianopsia, ún. temporalis epilepsiás rohamok [agynyomás fokozódása, azonos oldali n. oculomotorius bénulása miatt (mydriasis, szemizom-paresis, kettős látás) pangásos papilla, bradycar-