Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

AGYTÁLYOG 245 dia]. Ha a tudatzavar korán áli be (Hórányi), az elkülönítő kórisme nehéz. Minden olyan esetben, amikor dentalis szövődményként nagyfokú fejfájás, septikus láz, hányás és tudatzavar lép fel, agvtályogra kell gyanakodni. A postextractiós szövődmények közül az intracranialis elváltozások élet­­veszélyes állapotokat jelentenek, bár prognózisuk az utóbbi időben jelentősen javult a korszerű therapia bevezetésével. Letalitásuk 70%-ról 30%-ra csökkent, az életben maradottak 90%-ánál viszont végleges vagy átmeneti idegrendszeri funkciókiesés marad vissza. Az alábbiakban ismertetjük esetünket, mely a si­keres 10%-ba sorolható. Esetismertetés 1966. július 22-én 44 éves nőbeteget vettünk fel osztályunkra. Anamnesis: elmondása szerint felvétel előtt kb. 2 héttel erős fogfájás miatt távolították el a jobb felső 8-át. Érzéstelenítés után hirtelen almányi duzzanat keletkezett a pofaállományban.'Ezt követően jobb oldala erősen megdagadt, erős fájdalmai voltak, szájzár alakult ki, és lázas lett. Felvételi status: igen elesett nőbeteg, septikus állapotban, temp.: 39 °C, tensio: 140/90 Hgmm, pulzusa könnyen elnyomható, filiformis. Jobb oldalon a regio temporalis és parotideo-masseterica felett diffus, kemény tapintatú oede­­más beszűrődés, ami lap szerint terjed. Halánték irányában kisugárzó éles fáj­dalom, sensoriuma ép, kontaktus jó a beteggel. Teljes szájzár, retrotuberalisan az áthajlási redő bedomborodott, a nyálkahártya hyperaemiás. Rtg: negatív. Láb. vizsgálat: vizelet neg., balra tolódott vérkép, süllyedés: 67 mm/h. Antibioticum-therapiát vezettünk be 4 napon keresztül: napi 800 000 E Pe­nicillin és 1 g Streptomycin. Fenti therapia alkalmazása után javulás nem kö­vetkezett be, a 4. napon allergiás tünetek jelentkeztek (urticaria, dermatitis, oedema), melyek antiallergicumok adagolására (Suprastin, Pipolphen, calcium) visszafejlődtek. Részben az allergiás reakció, részben a therapia hatástalan­sága miatt áttértünk Chlorocid adagolására (6 napon keresztül napi 1 g). A beteg állapota fokozatosan tovább romlott: beesett arc, száraz bőr, gyakori hányás, ingerlékeny, jobb oldalra lokalizált fájdalmai erősbödtek. Helyileg beolvadásra utaló jelek jelentkeztek. Műtét: intraoralis feltárásból a retrotuberalis területből behatoltunk a fossa pterygopalatina irányába; kevés bűzös váladék; ezt követően extraoralisan az arcus zygomaticus felett ejtett metszés után tompán behatoltunk intraoralis feltárásig: draincsővel kötöttük össze. Műtét után a beteg állapota javult. Általános tünetek enyhültek. Láza és süllyedése csökkent. A feltárás területéről bő váladékképződés indult el, na­ponta 100—150 ml hígan folyó bűzös váladék. Resistentia-vizsgálat után áttér­tünk Methicillin adagolására (8. napon keresztül napi 1 g). Átmeneti javulás után a beteg állapota újra kedvezőtlenül alakult. Az eddig motorosán nyugta­lan, erősen ingerlékeny beteg spontaneitása csökkent, psvchésen meglassult. Konvulziók léptek fel, melyek tudatzavarral társultak, majd somnolenssé vált. Bal oldali centralis facialis paresis alakult ki, amit bal oldali hemiparesis követett. A kialakult tünetcsoport miatt felmerült az intracranialis propagatio, ezért neurológiai konzíliumot kértünk. Neurológiai vizsgálat: „jobb oldalon kisfokú ptosis, ép fundus. Pupillák fény­re renyhén reagálnak és közepesen tágak, spontán szemmozgások jók. Abdu­cens jelzetten renyhébben innervál, felszólításra funkciójában eltérés nem ta­pasztalható. Bal oldali centrális facialis paresis, bal oldala paretikus, kóros reflexek. Tudata „Benommen”, nehezen hozzáférhető. Vizsgálatkor rossz ko­operáció.”

Next

/
Thumbnails
Contents