Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
NYÁLMIRIGY 239 érthető az atropin felhasználásának jelentősége: csökkenti a nyáltermelést, növekszik a nyálmirigyekben az isotop koncentrációja. A perklorát (C104-) hasonló mechanizmus alapján választódik ki a nyálmirigycsatornák sejtjeiben, mint a J~ és Tc04-, így kompetetiv gátlóként szerepelhet az előbbiekkel szemben. Egy g KC104 bevitele után a parotisnyálban a Tc04-koncentráció 53%-kal, a kisnyálmirigyekben 31%-kal csökken [5]. Ezt a hatást a gyakorlatban akkor használják fel, amikor a nyálmirigyek aktivitása zavarná más vizsgálandó szerv aktivitását [pl. központi idegrendszer (!)]• Az ábrázolás technikája Az általános vélemény szerint [2, 3, 18, 26, 28] előnyösebb az isotopot intravénás injekció formájában bejuttatni a szervezetbe, mint peroralis úton. Az injekció beadása után a nyálmirigyek különböző aktivitási szakaszairól kapunk képet. Az első 16—20 perc Börner [3] szerint az ún. „Durchblutungsphase”. Hogy mikor kezd érvényesülni a nyálmirigyek speciális működése (a J~ és TcÓ4_ fokozott koncentrációja), ezzel kapcsolatban különböznek az álláspontok. Börner [3] szerint a serosus mirigyekben (parotis, submandibularis) az aktivitási maximum 20—40 perc között van. Cadenat szerint [4] — ami a mi t apasztalatunkkal részben megegyezik — az aktivitási maximum hamarabb következik be. A főleg mucosus mirigyek (sublingualis, kisnyálmirigyek) aktivitási maximuma 90—120 perc között van [3]. A 30—40 perc utáni időt kiválasztási fázisnak („Sekretionsphase”) nevezik. Ekkor a nagy nyálmirigyek aktivitása csökken, az orr- és szájüreg jól ábrázolódik. A szekréciós fázist csökkenteni, illetve késlelteni lehet 0,6— 1,0 mg atropin beadásával. A ,,klasszikus” vagy mozgódetectoros scintigraphia A készülék a következő elv alapján működik: a detector — a scintigraphnak az a része, amely a sugárzást a vizsgált testrészről felveszi — mozog, és így pontról pontra „letapogatja” az illető felületről kilépő sugármennyiséget. A mozgás gyorsasága szabályozható. A mozgódetectoros módszernek több hátránya van. Az egyik leglényegesebb, ami a nyálmirigyek esetében is fennáll, hogy a collimator „látómezője” kicsi, így, ha nagyobb felületet akarnak vizsgálni, hosszú időt vesz igénybe (0,5—1 óra). Ez nemcsak kényelmetlen a beteg számára (mozdulatlan fekvés), hanem rövid felezési idejű isotopok esetében a radioaktivitás a vizsgálat ideje alatt is változik. A gamma-kamerás, álló detectoros scintigraphia A detectorban levő kristály átmérője jóval nagyobb, mint előző esetben, 1. ábra. t/a.: A beteg helyzete az álló detectoros vizsgálat közben (profil-felvétel). 1/b.: A-P jelvétel
