Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
230 KEMÉNY IMRE DR. már azonban ezek sem tagadják a neuro-muscularis systema dysfunctiojának jelentőségét. Rékákkal közösen írt 1958-ban megjelent „Die Zwangslagen der Kiefergelenks - köpfchen” című dolgozatunkban — nagyszámú betegvizsgálat eredményeként — közöltük, hogy a legsúlyosabb occlusalis dysharmonia is csak igen kis mértékben téríti el az ízületi fejecset centrális positiójából. Az állkapocs e helyzetét excentrikus centrális occlusiónak neveztük. Az állkapocs ezen excentrikus helyzetében sem szűnik meg azonban a fejecs együttműködése a mozgását követő discus articularissal! Mühlemann dys centrikusnak nevezi az állkapocs súlyos occlusiós zavar okozta helyzet változását. Bár e kérdésben ellentétes a szakirodalom álláspontja az a meggyőződésem, hogy e kórforma aetiopathogenesisében a neuromuscularis systema dysfunkciójának, a ligemantum laterale genetikusán insufficiens működésének vagy trauma által okozott szöveti károsodásnak van elsődleges szerepe. A trauma (erőltetett szájnyitás, kemény falatra történt ráharapás stb.) a legtöbb betegem anamnesisében szerepel. Az állkapocs dorsalis positiói Az occlusio és articulatio bonyolult problémáival Varga részletesen foglalkozott múlt évi Árkövy emlékelőadásában. Ezért témám szempontjából csupán az állkapocs dorsalis positiójában létrejött occlusiós viszonyokat kívánom röviden ismertetni. Erre azért van szükség, mert az ízületi fejecs dorsalis subluxatiója diagnosztikájának szempontjából fontos ismernünk, hogy az állkapocs dorsalis irányú eltolódásakor a fogsorok három olyan occlusiós positióba kerülhetnek, amelyeket nem tekintünk kórosnak. Az egyik: a biostatikus centrális occlusio. Ilyenkor az ízületi fejecsek nyugalmi helyzetből tiszta, forgómozgással kerülnek centrális positióba, és a fogsorok között korrekt intercuspidatio létesül. Sicher szerint ilyenkor az ízületi fejecsek ugyan hátsó helyzetet foglalnak el, de nem a leghátsóbbat, mert a biztonsági térköz nagysága nem változik. A másik: amikor a páciens fokozott izomaktivitással a mandibuláját ennél még kissé hátsóbb helyzetbe hozza (ez történik a Gysi-féle nyílhegy kirajzolásakor is). Ilyenkor azonban az intercuspidatio már nem korrekt. A fogsorok e helyzetét aktív retrudált intercuspidatiónak mondjuk. Ingervall és Ulf Posselt vizsgá-3. ábra. Mindkét oldalon az alsó dőlt molarisok beékelt helyzete a beékeltség megszűnte után
