Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
ÁRKÖVY EMLÉKELŰADÁS 229 vezte. E megjelölés szó szerinti értelmezésben azt jelenti, hogy az ízületi fejecs a fogsorok záródásakor kerül a discus mögötti subluxált positióba. A klinikai megfigyelések szerint az ízületi fejecs gyakran közvetlenül & fogsorok terminális occlusióba jutása előtt kerül már a discus pereme mögötti helyzetbe, s csak az ezt követő pillanatban záródnak a fogsorok. E jelenség tapintással is megállapítható. Hermann szerint az állkapocsízület luxatiója vagy subluxatiója létrejöttében — a szervezet többi ízületétől eltérően — az izomaktivitásnak is döntő szerepe van. E megállapításból következtetni lehet az előbb ismertetett klinikai tünet létrejöttének okára. A különböző jellegű ficamok, a kórformák lényegét kifejező sebészi nómenklatúrát jól ismerjük. A bonyolult működésű állkapocsízületben azonban legfőképpen a fejeccsel együttmozgó discus articularis, valamint az intracapsularis izomzat miatt a luxatio és a subluxatio fogalmát a sebészi meghatározástól szükségszerűen eltérően értelmezzük. Luxatio completa mandibulae alatt azt értjük, hogy az ízületi fejecs, a discus articularissal együtt vagy nélküle elhagyja az ízületi árkot, a tuberculum articulare elé kerül és ott rugalmasan rögzül. E kérdés sebészi és nem tárgya előadásomnak. Engelhardt szerint a mandibula subluxatiója alatt azt az anatómiai szituációt értjük, amikor az ízületi fejecs közvetlenül a discus articularis elé vagy mögé kerül anélkül, hogy az ízületi árkot elhagyná, és a discus articularis helyzetváltozása csekély. A fejecs discus mögötti positiója esetén subluxatio menisco-condylaris dorsalisról beszélünk. Ez lehet egyvagy kétoldali, fixált vagy habitualis. Az előbbi esetben a szájnyitás nagy erőlködéssel is alig haladja meg az 1—2 mm-t. Az utóbbi esetben a páciens fájdalommal járó fokozott izomtevékenységgel leküzdi a fejecs beékeltségét, és ezt követően a szájnyitás már akadálytalanná válik, azonban nem éri el normális nagyságát (Seile és Steinhardt). Ma az ízületi fejecs kényszerharapásos helyzete helyett előnyben részesítjük Engelhardt nomenklatúráját. Ez helyes is, mert e nomenklatura az előbbinél jobban kifejezi a kórforma lényegét (2. ábra). 2. ábra. A discus articularis és az ízületi fejecs közötti helyzet, a: A kettő között normális a positio, b : az ízületi fejecs a discus articularis mögötti dorsalis beékelt helyzetben (Singer ábrája) A etiopathogenesis A dorsalis menisco-condylaris subluxatio aetiopathogenesise kérdésében egyes vonatkozásban orvosi gondolkodásunk a hipotéziseket nem nélkülözheti. A klinikai leletek, a kórlefolyás és a röntgenfelvételek, valamint az eredményes terápia azonban a hipotéziseket valószínűsítik. Az elmondottak alapján érhető, hogy az ítületi fejecs dorsalis subluxatiója aetiopathogenesisében nem egységes a szakirodalom állásfoglalása. E kérdéssel foglalkozók egy része az occlusalis dysharmoniát tekinti kiváltó tényezőnek, ma
