Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
24 CSOMA M. DR.—SZŐKE Á. DR. hosszához, a két szájzug vonal közötti távolság pedig a hat frontfog szélességéhez ad támpontot. A viaszsáncok frontalis felszínének az ajakteltséget biztosító kialakításával a frontfogívre ad útmutatást a fogorvos. Gyakorlati munkánk során, a fogpróba ellenőrzésekor, az esetek egy részében azt tapasztaltuk, hogy nyugalmi helyzetben nem volt, néha pedig túlságosan nagy volt az interocclusalis térköz, vagyis a harapási magasság a szükségesnél nagyobb vagy kisebb volt. Előfordult az is, hogy a fogsor középvonala nem esett az arc szimmetria-síkjába, vagy a felső metszőfogak incisalis éle túlságosan a felső ajakpír szintje alatt vagy felett helyezkedett el. Pedig a befaragott és összeillesztett harapási sablonokat minden esetben csak akkor ragasztottuk össze és küldtük el a laboratóriumba, ha előzőleg meggyőződtünk arról, hogy a mandibula nyugalmi helyzetében megtalálható közöttük a szükséges 2— 3 mm-es interocclusalis távolság és az irányvonalak helyzete megfelel a valóságnak. Az e téren szerzett negatív tapasztalatainkat szükségesnek tartottuk megbízható adatokkal alátámasztani. Vizsgálataink során egzakt mérésekkel ellenőriztük, hogy a fogtechnikai laboratórium a harapási sablonokkal megadott útmutatásoknak megfelelően készítette-e el a fogpróbát. Az ajakteltséghez történő alkalmazkodást egzakt módon nem ellenőriztük, mert vizsgálati módszerünk erre nem alkalmas. Vizsgálati módszer Az összeragasztott harapási sablonok frontalis felszínére celluloid lapot fektettünk, majd gombostűk segítségével a sellaklemezekhez rögzítettük és az irányvonalakat pontosan átmásoltuk az átlátszó lapra (1. ábra). Az elkészült alsó és felső fogpróbákat zárt helyzetben viasszal összeragasztottuk, így a mintákról eltávolítva is sikerült megőrizni az occludorban elfoglalt eredeti helyzetüket. Ezután a celluloid lapot gombostűkkel ismét rögzítettük, először csak a felső sellaklemezhez, a korábban perforált helyeken. Amennyiben a harapási magasságon és a centrális relation nem történt változtatás, a celluloid lap alsó szélén levő lyukak is egybeestek az alsó sellaklemez megfelelő pontjaival és 2. ábra. Az irányvonalak és a felső front - fogak kontúrjainak rajzolata a celluloidlapon еаашо 3. ábra. Több mm-es eltérés a középvonaltól, az incisalis vonaltól és az orrszárnyvonaltól gombostűkkel itt is átszúrhattuk azokat. Ellenkező esetben a harapási magasság emelését vagy csökkentését, esetleg a horizontális eltérést a megfelelő pontok eltolódása jelezte. A változtatás nagyságát távolságuk lemérésével állapítottuk meg. Egyúttal minden esetben ellenőriztük a felső frontfogaknak az irányvonalakhoz viszonyított helyzetét, majd a fogak kontúrjait átmásoltuk az 1. ábra. A harapási sablonra rögzített celluloid lap
