Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
KÖNYVISMERTETÉS 189 KÖNYVISMERTETŐ Mehta, F. S.—Pindborg, J. J. és Hamner, J. E.: Oral cancer and precancerous conditions in India. Munksgaard, Copenhagen, 1971. 141 oid., 51 ábra, 76 táblázat. A könyv a bombay-i Tata kutatóintézet fogászati osztályán dolgozó 15 tagú kutatócsoport 3 éves munkájáról számol be. Az 1966—1969. években India 5 különböző kerületében több mint 50 000 falusi lakos szűrővizsgálatát végezték el, vizsgálva a szájcarcinoma és praecarcinomás állapotok előfordulását, s azok összefüggését a különböző dohányzási és rágási szokásokkal. Szövettani vizsgálatot 1115 esetben végeztek, ezek feldolgozása Pindborg és Hamner intézetében történt. Carcinomát 26 esetben találtak, kialakulásuk minden esetben feltehetően összefüggött a beteg rágásával s a dohányzással. A careinomák egyharmadrésze a szájpadon helyezkedett el, valamennyi az ún. „reverse smoking”, azaz a szivar égő végét szájban tartó, speciális dohányzási szokásnak hódoló egyéneknél. A leukoplakia, és az ehhez hasonló, de enyhébb elváltozás: a preleukoplakia előfordulása (0,2%—-4,9% között) és lokalizációja a különböző dohányzási szokásokkal mutatott összefüggést. Leukokeratosis nicotina palati túlnyomórészben a „reverse smoker”eknél fordult elő. Az orcái nyálkahártya leukoedemáját főleg dohányzóknál észleltek. Lichen planus eseteiknél érdekes, hogy előfordulását nagyobb részben férfiakon észlelték, ellentétben európai tapasztalatokkal. Submucosus fibrosist 0—0,4%-ban, főleg nőkön észleltek, több esetben carcinomával társulva. A magas, 22,6%-ban észlelt hámatypia is a laesio praecancerosus jellegére utal. — Szerzők terve szerint a hatalmas anyag csupán alapját képezi a következő évek tanulmányainak, amikor ellenőrző vizsgálatok során az egyes praecancerosisok lefolyását, malignus átalakulási arányszámát, és a dohányzási-rágási szokások változásának hatását fogják vizsgálni és értékelni. Bánóczy Jolán dr. Dumitrescu, S Edentafiä parsaik íji proteza mohilizabilá. (A részleges foghiány és a részleges protézis) 134 oldal, 250 ábra. Editura Medicalá, Bueuresti, 1970. Dumitrescu docens könyve kilenc fejezetből áll. Az elsőt a fogsorok történeti áttekintésének szenteli, és élvezetesen vezeti az olvasót a Kefren piramison talált kemónyfa protézistől, az etruszk fogsorok és a XVIII. századbeli fogműveken keresztül napáinkig az erőtörőkkel ellátott fogsorig. Széles körű elméleti tájékozottságra utal a könyv második fejezete, melyben a szerző a szájképletek anatómiai és morfo-fiziko-patologiai kérdéseit tárgyalva, a Kennedy, Friedmann, Cummer és Applegate osztályozása mellett aprólékosan ismerteti mestere, Costa beosztását, mely a hiányzó fogak helyének meghatározására fektet súlyt. Felsorakoztatja azokat a tényezőket, melyek befolyásolják a részleges protézis tervezését, tekintetbe véve a maradék fogak számát, ezek elhorgonyzásának irányát és rögzülésük fokát az állcsontba. Aprólékosan elemzi a rágás alkalmával fellépő functionalis és biomechanikai erők hatását az egyes fogakra és fogcsoportokra, tekintetbe véve ezek dőlési irányát és a harapási formát. Könnyen áttekinthető táblázatban értékeli az egyes fogak gyökérfelületének kiterjedését, szemlélteti a rágónyomás alkalmával kifejtett parodontalis ellenálló képességet is. Felhívja a figyelmet a kóros mechanikai behatások és a fokozott megterhelés későbbi patológiás következményeire. A részleges protéziseket és azoknak alkotó elemeit értékeli a szerző a harmadik fejezetben. Megkülönbözteti a csak akrilátból és drótkapcsokból készülő, általa „klasszikusnak” nevezett részleges protézist és az új elvek szerint készült fémvázas, különböző stabilizáló részekkel ellátott „modern” részleges fogsort. Az előbbinek, megállapítása szerint, csak mint ideiglenes megoldásnak van létjogosultsága. Alfejezetben ismerteti a Kemény-féle retentiós protézist, két ábrával szemléltetővé téve a módszert. Figyelemre méltó a könyv azon része, amely a fogsorok helyben maradását biztosító elemekkel foglalkozik. Miután számos kapocsfajtát és beosztást ismertet, az öntött kapcsokat saját beosztása szerint osztályozza, és 5 csoportot különböztet meg aszerint, hogy 1. a kapocs hány fogra terjed ki; 2. a kapocs hány nyúlvánnyal (karral) rendelkezik; 3. mennyi a kapocsnyelek száma és elhelyezése; 4. mennyi az elasztikus kapocskarok száma; 5. milyen az elasztikus kapocskarok iránya és elhelyezkedése. A negyedik fejezetben azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek a protézis használata közben alakulnak ki, beleértve a mechanikai, fiziológiai és funkcionális hatásokat és az okokat, melyek az instabilitást kiválthatják. A jó functiót szerinte döntően befolyásolja a rágónyomás nagysága, a protézis súlya, az elmozduló lágyrészek, melyek a protézist billentik, végül a tapadó élelmiszerek húzóhatása. Megfigyelései szerint a protézis el
