Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
190 KÖNYVISMERTETÉS mozdulása az erőhatásoknak megfelelően vertikális, horizontális és rotativ lehet. A mozgások semlegesítésére és fékezésére különböző, esetenként alkalmazható technikai megoldásokat ajánl. Az ötödik fejezetben a szájképletek protetikai előkészítésével foglalkozik. Nem specifikus és specifikus előkészítést különböztet meg. Az előbbi alatt a maradékfogazat és a szájnyálkahártya kóros elváltozásainak (stomatitisek, parodontopathiák, caries stb.) kezelését érti; a betegek psychés előkészítését is ide sorolja. Specifikus előkészítés alatt elsősorban a maradék fogazat „előcsiszolását” érti. Ezt azért végzi, hogy a fogak alkalmassá váljanak kapcsok és egyéb stabilizáló eszközök számára. Az optimális rágás kialakítása szempontjából megengedhetőnek tartja az elvándorolt és hibás helyzetű fogak elcsiszolását, csücskök lecsiszolását, sőt egyes esetekben a fogkorona amputációját is. A hatodik fejezetben a klinika összegyűjtött változatos kísérleti anyagából demonstrál különböző megoldásokat. Az esetek ismertetését ábrákkal és fényképfelvételekkel teszi szemléltetőbbé. E részben közzé teszi a bukaresti klinika „protetikai kezelőlap”ját is, amelyet ő dolgozott ki. A protéziskészítés fogorvosi rendelői fázisait (lenyomatvétel, harapási magasság meghatározása stb.) összefoglalva felhívja a figyelmet az előfordulható hibalehetőségekre. A könyv modern szemléletével, gyakorlati megoldásaival segítséget ad mindazoknak, akika részleges protézis korszerű elveit hasznosítani akarják a mindennapi fogorvosi gyakorlatban. , q ,fr Körber, K.: Konuskronen — Teleskope. Hüthig, Heidelberg, 1971. 352 oldal. 322 ábra. 2. kiadás. Ára: DM 64,— Az utóbbi években hazánkban is elterjedt a teleszkópos koronákkal elhorgonyzott protézisek alkalmazása. Körber könyvében a teleszkópos koronák alkalmazását elméletileg alátámasztja és több példával megvilágítja a megmaradt fogak száma és elhelyezkedése szerint. Idézek munkájából: 1. A mereven megtámasztott protézis rágóteljesítménye messze felülmúlja a „süllyedhető” protézisekét. 2. A teleszkópokkal megterhelt pillérfogak sok évig bírják a megterhelést. 3. Ha betartjuk a protézisekre vonatkozó statikus és articulatiós szabályokat, akkor az eredmény úgy profilaktikus, mint rágási functio szempontjából jó lesz. 4. A merev elhorgonyzásnál a protézis bázis hossza és a nyálkahártya resilientiája döntő jelentőségű. Fontosnak tartja, hogy az összes pillérfogat lehetőleg egy ülésben készítsük elő, mindig injectio hatása alatt, és mindig hűtéssel. Nagy szerepet szán e műveletnél az aerotornak. A technikai kivitelnél elemi dolgokra is kitér (rézgyúrűs lenyomat kerrel vagy elasztikus anyaggal, harapásvétel, modellkészítés stb.). A könyvet a lehetséges hibaforrások feltárása zárja be, amelyek a technikai kivitelnél vagy a kezelés során adódnak, és felsorolja ezek elhárításának módjait. A szerző 97 esetből vonja le következtetéseit, tanulságait. Reméljük, hogy e kitűnő ábrákkal ellátott könyv még több kiadást ér meg, és közben eseteinek száma is lényegesen nagyobb lesz. A könyvet nemcsak a fogorvosok, hanem a fogtechnikusok is haszonnal forgathatják. Bruszt Pál dr. Pindborg, J. J.: Pathology oí the Dental Hard Tissues. Munksgaard, Copenhagen, 1971. 448 oldal, 434 ábra, 33 táblázat, 16 színes kép. Pindborg a fog keményszöveteinek pathologiájával foglalkozó monográfiájában csak 21 oldalt szánt a fogszuvasodásnak, hogy annál intenzívebben foglalkozhasson a fogak egyéb betegségeivel. A szerző klinikai, szövettani és kóroktani szempontból tárgyalja a betegségeket és helyet ad az epidemiológiai adatoknak is, ha ilyenek egyáltalában rendelkezésre állanak. A WHO nemzetközileg elfogadott elnevezéseit használja. A mű fejezetei a következők: 1. a fogak morphologiájának rendellenességei, 2. a fogak képződésében mutatkozó zavarok típusai, 3. a zavart képződés oka, 4. a fogak elszíneződése, 5. a fogak áttörésének időbeli rendellenességei, 6. a fogszuvasodás, 7. a fogak eltörése, 8. a fogak idült mechanikus sérülései, 9. a kémiai és fizikai ártalmak, 10. a resorptiók, 11. a fogak keményállományának későbbi képződése, 12. a fogak ankylosisa és végül a 13. fejezet a fogeredetű tumorokról szól. A fejezetek végén bibliographiát közöl a szerző, de összesen csak 545 közleményre hivatkozik. Igaz, ezek többsége az utóbbi egy-két évtizedben jelent meg, de ez nem teszi feleslegessé a régebbi közlemények és hasonló tárgyú monográfiák [Euler, Brabant és tsai, Thoma stb.) tanulmányozását a kutatók részére. Külön ki kell emelnünk a kiváló ábrákat, röntgenfelvételeket, és mikrofotogrammokat. A szerzővel együtt mi is reméljük, hogy a rendellenességek, pathologiás elváltozások előfordulásai arányával még több kutató fog a jövőben foglalkozni. Bruszt Pál dr.
