Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
, 70 HUSZÁR GYÖRGY DR. kopásmentes felső szemfog is nőé. A férfiak mélyen kopott felső metszőinek, az alsó és felső szemfogainak százalékszáma csak valamivel (2—3%) magasabb mint a nőké, viszont az alsó metszők esetén ez a különbség igen jelentős (27,5 — 30,8%). 3. Megbeszélés Az ismertetett osztályozási módszer alapján az abrasio értékelése foganként történt és nem a teljes fogazat adta benyomás alapján. A módszer nemcsak finomítja az észlelést, hanem szemléleti változást is jelent. Az abrasio régebbi osztályozásai elsősorban az ásatások révén nyert koponyák fogazatának értékelésére szolgáltak, bár ezeket jobb híján a fogászat is felhasználta. De, míg az ásatag koponyák fogai nagyrészt jól megtartottak és legtöbbször egyenletesen kopottak, addig a mai emberen ezek a jellegzetességek ritkák és előfordul, hogy egy szájon belül találunk kopásmentes, valamint mélyen kopott fogat. Azonban a régmúltban és a mai meghosszabbodott életkorú emberen egyaránt a „harmadik fogbetegség” a kóros mértékű, szövődményekkel is járó kopás. A másik két betegséget, a szuvasodást és a parodontosist foganként állapítjuk meg; a harmadik fogbetegség, a kóros kopás esetén is indokolt ez az eljárás. Az abrasióra vonatkozó kutatásnak igen nagy irodalma van. Az oktan, a kóroktan és a kopás következtében kialakuló fogfelszínek állnak az érdeklődés előterében. Azonban a kopásra vonatkozó mennyiségi-minőségi (frequentia, intensitas) adatok száma nem nagy és ezek is nagyrészt paleostomatologiai vizsgálatokkal kapcsolatosak. Néhány an vizsgálták a természeti (primitív) életviszonyok között élő emberek pl. eszkimók (Hilming—Pedersen), délamerikai indiánok (Santiana) és cigányok (Balogh—Huszár) fogazatának kopottságát. Balogh és munkatársai gerostomatologiai vizsgálatai az abrasióra is kiterjedtek. Az átlagos emberi életkor meghosszabbodását és a fogkopás kialakulásának időbeli kitolódását jól érzékelteti két régi irodalmi adat. A kopásnak egyik első osztályozója Koch G. 1836-ban csak 7—50 életév közötti időszakkal foglalkozik. Az akkori alacsony emberi átlagos életkor (41 —44 év) miatt nem volt érdemes e jelenséget tovább követni. Észlelése szerint a szemfogakon a dentin 50 éves korban széles területen szabaddá válik, míg a kis- és nagy őrlőkön már 40 éves korban a teljes rágófelszínen a dentin látható. 1882-ben Baume már 30 — 70 életév között írja le a kopás átlagos „ingadozásoknak kitett” mérvét. Eszerint 60 éves korban a szemfogakon széles, lekopott felület támad; az őrlő fogak rágófelszínei a dentinig lekopottak és sötétbarnák; 70 éves korig a „defectus” megnagyobbodik és a fogbelet csaknem megközelíti. A mai 70 éven felüli öregek fogainak kopottságáról nem tudunk ilyen rövid leírást adni, mert vizsgálataink alapján hiba lett volna nemcsak a fogcsoportok, hanem akár egy-egv fog általánosító jellemzése is. Helyesebbnek látszott a kopás mérvének százalékos megoszlását foganként közölni és ezek összesítése után a fogcsoportokat összehasonlítani. A kopás foganként, illetve fogcsoportonként észlelt változó intenzitása lehetőséget ad a jelenség kialakulását befolyásoló tényezők mérlegelésére és értékelésére. A kopás kialakulásában Milles nagy jelentőséget tulajdonít a használati időnek. A régmúlt időkből származó koponyák korábban áttört nagyőrlőin fokozott kopást észlelt , mint a későbben áttörő kön. Miiles ennek a megfigyelésnek alapján 6—66 év között, életkort meghatározó táblázatot szerkesztett. E megfigyelés szerint idős korban már elmosódik a hosszabb használat okozta hatás. Vizsgálataink szerint azonban a ma élő ember bölcsességfoga még 70—90 év között is sokszor kevésbé kopott, mint az első és második nagy őrlő. A bölcsességfog használati ideje 8 — 18 évvel lehet rövidebb, mint a másik két őrlőé, de
