Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
202 BÉKY JÓZSEF DR Tehát a folyó évben ünnepeljük az Intézet alapításának 20 éves évfordulóját, ennek emlékére jelentettük meg a Fogorvosi Szemle ünnepi számát. Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy negyedszázados visszapillantásunkban az Intézet történetének és feladatának kissé bővebb teret szenteljünk. Az Intézet létesítésének terve 3—4 évvel megelőzte a megnyitást. A létrehozás gondja csaknem egészében Kende János nevéhez fűződik. A kivitelezésben munkatársai közül kiemelkedő szerepet vittek Kemény Imre és Lőrinczy Ervin. Az alapítás előmunkálatairól, az akadályokról és ezek leküzdéséről Kende János 1952-ben részletesen beszámolt az Intézet egyesztendős évfordulójára megjelent „Évkönyv”-ben. Ezért ezekre a fejezetekre nem térünk ki. 1955-ben — rövid 4 esztendő leforgása után — címben, rangban és feladatokban jelentős előrelépés történt. A 148/1955 Eü. M. számú utasítás szerint az Intézet továbbképző feladata mellé most már hivatalosan is besorolást nyert a tudományos kutatás, valamint az országos szakmai-módszertani irányítás és ellenőrzés. E feladatok javarésze túllépett a főváros keretein, ezek felügyelete a minisztérium hatáskörébe tartozik. Az Intézet neve ,,Központi Stomatologiai Intézet”-ve változott. Az Intézet — kisebb ingadozásokkal — közel két és félszáz dolgozót foglalkoztat, ami — részlegei, osztályai és feladatai sokféleségét tekintve — nem sok. A dolgozók közel egyharmada orvos, másik harmada asszisztens, a többiek megoszlanak a gazdasági részleg, a fogtechnikai laboratórium, a karbantartó műhely dolgozói, valamint a takarító és kisegítő személyzet között. Az Intézet rendelkezik még szervezési osztállyal és könyvtárral, valamint tanteremmel. Az első igazgató Kende János volt, akit Berényi Béla, majd Orsós Sándor követett. Két interregnum folyamán Popper Ernő (féléven át), majd Béky József (másfél éven át) volt az Intézet vezetője. Időközben — a természet törvényeinek engedve — a dolgozók egy értékes hányada távozott az élők sorából. Az orvosok közül elhunytak a következők: Kende János, Popper Ernő, Kovács György, Szőcs László, Trietsch Béla, Sztrilich Pál, Kertész Jenő, Toldv Ősz Lajos, Holló Imre, Hollósv Ede, Péter József, Karda Mihály, Deseő Dezső, Strausz Miksa, Rehák Rudolf, Bánóczky Dezső, Solti Tibor, Faludy Jenő, Rados Imre, Simon Béla, Epstein Klára, Polgár Gyula. Elhunyt továbbá a fogtechnikai laboratórium hosszú évekig volt vezetője és az Intézet párttitkára: Goldner György, valamint fiatalon Sipos Béla, a laboratórium nagyrabecsült dolgozója és László Ferencné igazgatósági titkárnő. Az orvos-alapítótagok egyik kiemelkedő szereplője, Ferenczy Károly néhány év után az egyetemen nyert docensi kinevezést, ugyancsak a Fogorvostudományi Karra távozott Kovács D. Géza is. Az osztályok tudományos és gyakorlati munkásságában, valamint a továbbképző tanfolyamok hallgatóinak oktatásában elsősorban az osztályvezetők érdemei emelkednek ki. A fogpótlásban Kemény Imre, a helyreállító protetikában Kertész Jenő, a konzerváló fogászatban Lőrinczy Ervin, a szájbetegségekben Kovács György, a szájsebészetben Szabó Jenő és Horváth László, a fogszabályozásban Rehák Rudolf, a gyermekfogászatban, Szabó Hanna, a fogászati röntgenben és az iatrogén fertőzések tárgykörében Pázmányt György vezették, illetve vezetik a továbbképző tanfolyamokat, és elsősorban saját munkájukkal gazdagítják a tudományos irodalmat. Az újabban létesített mechanoterápiás osztályt (rögzített pótlás) Komári József vezeti. A fővárosban szervezett 5 területi vezető kórház mindegyikéhez stomatologus vezető-főorvos nyert beosztást. Közülük hármat Intézetünk jelölt az arra
