Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
NEGYEDSZÁZADOS FEJLŐDÉS 203 l megfelelő munkatársak közül: a Tétényi úti kórházhoz Széles Sándort, a Weil Emil kórházhoz Komán Józsefet és a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézethez Szondy Istvánt.1) A feladatok megsokasodása az országos ellenőrző főorvosi testület megerősítését is szükségessé tette. Jelenleg a következők látják el — kiszállások formájában — ezt a munkakört: Lőrinczy Ervin, Szabó Hanna, Pázmányt György, Horváth László, Komári József, Széles Sándor, Szondy István, Bodó László, Lovász András, Dénes József és kisegítésképpen Orsós Sándor és Béky József. (Kettinger Tibor az egészségügyi kormányzat megbízásából bizonytalan ideig Algériában működik.) A szakszervezeti elnöki tisztet ismét Horváth László, míg a titkár sokrétű és felelősségteljes tennivalóit Ember Erika, a lemezes fogpótlási osztály vezetője vállalta, — Kettinger távollétének idejére. Az Intézet történetének közelmúlt fejezete további két nevezetes eseménnyel gazdagodott. Az Eü. Közlöny 1969. évi 24. számában jelent meg az egészségügyi miniszter 43/1969. sz. utasítása az Orvostovábbképző Intézet keretében újabb továbbképző tanszékek felállításáról, melyek között a stomatologia is tanszék rangjára emelkedett a Központi Stomatologiai Intézetben. A másik nevezetes intézkedés a szakellátás országos központja hálózatának kiterjesztéséhez (51/1968. sz. utasítás) kapcsolódik. Ennek alapján a miniszter — a többi országos intézet sorában — a Központi Stomatologiai Intézetnek, mint a fog- és szájbetegségek ellátása országos intézetének — szervezeti és működési szabályzatát is kiadta (megjelent az Eü. K. 1970. 11. számában). Ez utóbbi az Intézet feladataira nézve lényeges kiterjesztést már nem tartalmaz. Uj vonás azonban a szakmai kollégium létesítése, mely az országos intézeti feladatok tekintetében az Intézet szakmai tanácsadó testületé. A húsztagú kollégium 1970. november 27-én tartotta alakuló ülését. Végül, csoportosításunk szerint, megemlékezünk a tudomány műveléséről. A fogászati tudomány hazai előrevitele az utolsó negyedszázad folyamán a leghálásabb téma az eddigiek között, a magyar fogászat fejlődésének napfényes lapjára íródott. A budapesti Stomatologiai Klinika kutató gárdája közvetlen a háború után a helyreállítási gondok közepette sem vesztette szem elől, hogy a tudomány oltárán is tartozik áldozni. 1945 őszére — még mécses világánál kezdve — elkészült az orvosegyetem felszabadulás utáni első tudományos munkája, a 240 oldalas tanulmánygyűjtemény „Máthé Dénes emlékkönyv” cím alatt. A fogászat általános és speciális fejezeteiből 30 szerző dolgozatát nyújtja a könyv. A jó kezdet nem volt szalmaláng. A stomatologiai kutatás és az írás a törzsgárdát további munkára serkentette, és az irodalmi termés mennyiségi és minőségi versenyében a fogorvosi kar előkelő helyet foglalt el. A zászlóvivőket nem véletlenül neveztem törzsgárdának, mert táborukban a fiatalság sokáig nem volt számarányának megfelelően képviselve. Erről már említést tettünk a szakorvosképzési gondoknál. A „Máthé Dénes emlékkönyv”-et néhány héttel előzte meg az Orvosok Lapjának első száma, melynek indításában felelős szerkesztőként Kovács György fogorvos kartársunknak volt vezető szerepe. A Fogorvosi Szemle újraindulása kétéves késedelemmel történt. Első példánya 1947. januárjában jelent meg. Főszerkesztője ismét Varga István, társszerkesztői Huszár György és Sugár László lettek. 3 A János kórház területéhez tartozó vezető stómatologus Gyenes Vilmos, az István kórházé Péter Viktor.
