Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
180 WALTER JÁNOS DR. rézlemeznek pozitív és negatív forgácsszög melletti forgácsolását mutatja (vágósebesség, v=3 m/min.). A kísérletet úgy végezték, hogy a rézlemezek oldalára négyzetes hálózatot karcoltak, amelyen jól megfigyelhető az anyag deformációja. Pozitív forgácsszög esetén a négyzetes hálózat kisebb része torzul, az anyag fölfelé mozdul el, és ami a legfontosabb, a deformáció nem terjed a forgácsolás szintje alá. A negatív forgácsszögű eszköz a négyzetes hálózaton jelentős torzulást idéz elő, amely a forgácsolás szintje alá is kiterjed. Ugyanerre a jelenségre utal a 3. ábra, amelyen a celluloidnak pozitív és negatív szögű késsel való forgácsolásánál keletkező izokróm vonalakat láthatjuk. A pozitív forgácsszög hatására itt is az anyag csekélyebb része torzul, a negatív forgácsszög okozta torzulás nagyobb mértékű. + 3. ábra. Celluloidnak pozitív és negativ szögű késsel váló forgácsolásánál keletkező izokróm vonalak (Scsegolev és mtsai ábrája alapján) A jelenség hasonló módon nyilvánul meg gyökércsatorna-tágítás folyamán is, amikor a dentint a pozitív forgácsszögű Hedström- vagy patkányfarok reszelővei, vagy a negatív forgácsszögű Kerr-tűvel, vagy Kerr-reszelővel forgácsoljuk. Különbség abban mutatkozik, hogy 1. a dentin, rugalmassága következtében, olyan deformációt szenved, amely részben reverzibilis, részben irreverzibilis, 2. a gyökércsatorna-tágítók éleinek anyagba merülése a tágítás során igen csekély. Úgy tűnik, hogy a tágítok, különösen a Kerr-tű a forgácsolás egy csekélyebb mértékű változatát képviseli, azaz inkább csak kaparja a dentin felszínét, mintsem érdemleges forgácsot választ le róla. A Kerr-tű A Kerr-tű (vagy más néven Kerr-tágító) a gyökércsatorna-megmunkáló eszközök között kétségtelenül a legjelentősebb. Az eszköz spirális élei rotáló mozgásra a csatorna faláról dentinforgácsot választanak le. A működő rész spirális éleinek száma rendszerint három, függetlenül az eszköz vastagságától. A három, spirálisan futó él biztosítja a Kerr-tű dörzsár jellegét, éleinek a dentinfalon való körkörös megtámaszkodását, az anyagba merülés korlátáit, ill. annak optimális mértékét tekintettel a kézi rotációra és a dentin anyagi sajátosságaira, továbbá az eszköz kellő hajlítószilárdságát és az élek között a forgács befogadására szolgáló ún. forgácsteret. A Kerr-tű csavarulatainak száma 2—12 között váltakozhat. Minél vastagabb az eszköz, annál kevesebb a csavarulatok száma. E függvény az állandó menetemelkedés biztosítását célozza a különböző vastagságú tágítok esetében. (Menetemelkedés alatt azt a szöget értem, amelyet az eszköz éle képez a hossztengelyre merőleges síkkal). Érdekes arra gondolnunk, hogy ha a Kerr-tűn akár a spirális élek számát csökkentenék, akár a menetemelkedést növelnék, mindkét esetben az anyagba
