Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
GYÖKÉRCSATORNA-TAGÍTÖK 181 kapás (behatolás) mértéke rendkívüli módon fokozódna, és a kézi erővel történő forgácsolás lehetetlenné válna. A Kerr-tű forgácsoló éleinek négyre történő emelése a forgácsolás effektusát nem rontja lényegesen (ismeretes, hogy ilyen tűk is forgalomban vannak), azonban ezeknél a forgácstér némi csökkenésével lehet számolni. A forgácsoló élek számának további növelése a forgácsképzés megszűnéséhez, és az eszköz teljes hatástalanságához vezetne. E témakörben még két variáció lehetséges. Az egyik a menetemelkedés csökkentése, amely elvezet a Kerr-reszelők kategóriájához. A Kerr-reszelők rotációra nem forgácsolnak, hanem csavarként beékelődnek a dentinbe, ezért csak mint reszelők használhatók. A másik variáció: a menetemelkedésnek ad infinitum való növelése, amely a forgácsoló élek kiegyenesítését jelentené. Ekkor eszközünk leginkább olyan csapfúróhoz hasonlítana, mint amilyen a Talbot, az Ambler vagy Wienand csapfúrók, amelyek kézi rotációra nem alkalmasak. A fenti variációkból kitűnik, hogy szoros technikai határok szabják meg a Kerrtűk menetemelkedését, valamint spirális éleiknek számát. A Kerr-tű jellegzetesen negatív forgácsszögű eszköz. Harántmetszete a működő részen mindenütt homorú oldalú háromszöget mutat (4/a ábra). A negatív forgácsszögű Kerr-tű hasonló törvényszerűség alapján forgácsol, mint az ugyancsak negatív forgácsszögű gyémánt vagy egyéb csiszolókő. Abban van eltérés, hogy a Kerr-tű mindegyik éle szisztémásán egy spirálvonalban halad, és a leválasztott forgács az élek közötti forgácstérben gyűlik össze, ahol az élek a száraz forgácsrészeket maguk előtt tolják, vagy görgetik, miáltal azok a forgácstér tágulásának irányába, a csatorna kimenetele felé elmozdulhatnak, vagy a forgács, a nedvesség hatására, a forgácstérben megtapadhat. A Kerr-tű, mint ismeretes, forgácsoló funkcióját a csatornában az óramutató járásával egyező rotációja esetén fejti ki. Menetemelkedése lehetővé teszi, hogy a dentinbe majdnem csavarként hatoljon be és ékelődjék be. Forgácsot azonban ily módon alig nyerhetünk, ha csak úgy nem, hogy rotáció közben a tű előrehaladását valamelyest fékezzük. Ekkor érvényesül leginkább az élek említett mérsékelten forgácsoló (kaparó) hatása, amely a menetemelkedés szerinti ferde szögben, de a csatornából kifelé irányulóan választja le a dentinforgácsot. A Kerr-tűnek az óramutató járásával egyező és ellenirányú rotációja kombinálható egymással, bár ez utóbbi irányú elmozdulás a forgácsleválasztás szempontjából improduktív, mégsem haszontalan, mert csökkenti a tű beékelődésének a veszélyét, és a forgács fellazulását is elősegíti. A forgács folyamatos eltávozásának szükségességét az indokolja, hogy helyet kapjon az újonnan leforgácsolt anyag. A Kerr-tű negatív forgácsszögű élei azonban nemcsak kaparják a dentint, hanem nyomást is gyakorolnak rá, igyekeznek azt deformálni. Ennek magyarázata az, hogy a negatív forgácsszögű eszközök alacsony fordulatszám mellett
