Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

EPIDERMOID CYSTÁK

81

1964, 6, 346. — 9. Nagy Qy.: Klinikai vizsgálatok és erythropoetin aktivitás mérések polycythaemia verás beteganyagon. Kand. dissz., Debrecen, 1968. — 10. Nagy Gy., Aszódi L., Hatvani /., Antal L.: Véralvadási vizsgálatok polycythaemia verás beteganyagon. Orv. Hetil. 1968, 109, 799. — 11. Nagy Gy. és Petrányi Gy.: A polycythaemia vera radiophosphor (32P) therápiájának eredményei és problémái 50 beteg és 5 éves megfigyelési idő tapasztalatai alapján. M. Radiol. 1965, 14, 209. — 12. Nagy I. és Burger T.: Újabb véralvadási vizsgálatok polycythaemia verás betegeken. Orv. Hetil. 1964, 105, 1501. — 13. Serman, Sz. I., L. M. Rozapova: O vzaimoszvjázi mezsdu isztyinoj polycythaemieji hronicseszkim myeloleukozom. Ter. Arch. 1962, 34, 99. — 14. Shafer, W. G., M. K. Hine a. B. M. Levy : Oral Pathology Saunders, Philadelphia— London, 1958. — 15. Sugár L.: Szájbetegségek. Medicina, Budapest, 1959. — 16. Thoma, K. H.: Oral Pathology, Mosby, St. Louis, 1950.

fl. H a g b, K. T e p h e p: H3MeHemin cAU3Ucmoü oôoaohku nonocma pma y ôOÂbHux, cmpadawiyux ucmuHHOü noAuifumeMueü.

AßTopbi cooßmaiOT o pe3YJibTaTax CTOMaTOJiorHsecKHX oScjienoBamiíí, npcmefleHHbix y 22 OOJIbHblX, CTpanaBWHX HCTHHHOH IKUIHUHTeMHeft. H3 18 SOJlbHblX, HaXOÆHBLUHXCH B CTagHH oSocTpeHMH, y 17 HaŐJiiogajiocb ocTpoe ycHnemie xapaKTepHbix hjih 5ojre3Hn imie- HeHHü b nojiocTH pïa. rHCTonorHiecKHM HccjieaoBaHHeM, noMHMO y>Ke onucaHHbix H3Me- HeHHÎî, y Bcex SojibHbix Sbiji BbisBJieH aBHbift napaKepaT03.

Dr. Nagy, Gy.—Dr. T e r n e r, K.: Mundschleimhautveränderungen bei Patienten mit Polycythaemia vera

Autore berichten über Ergebnisse bei den stomatologischen Untersuchungen von 22 Patienten mit Polycythaemia vera. Von 18 Patienten, die im Stadium der Exazerbation waren, wurden an 17 akut erhöhte, für die Basiskrankheit charakteristische Mundveränderungen beobachtet. Ausser diesen, auch von anderen Autoren beschriebenen Erscheinungen, konnten mit histologischen Untersuchungen gut nachweisbare Parakeratosen festgestellt werden.

Fogorvosi Szemle 63. 81—86. 1970.

Közlemény a Miskolci Szentpéteri kapui Kórház Szájsebészeti Osztályáról (főorvos:

Ivánkievicz Dénes dr.)

Adatok a szájfenéki epidermoid cysták clinicopathologiájához

Irta: IVÁNKIEVICZ DÉNES dr. és KOVÁCS ZSIGMOND dr.

Az epidermoid cysta dysontogenetikus eredetű daganatféleség, mely rendszerint az embrionális kopoltyúívek területén jelentkezik, pontosabban a foetalis arcnyúlványok záródási vonalában, akkor, lia valamilyen teratogen ártalom hatásaképpen a még pluripotens hámcsírák „eltévednek”. A modern embriológia tükrében szemlélve az epidermoid cysta pathogenesisét és pathomechanizmusát, valószínűleg úgy jön létre, hogy informatív-teratogen-impulzus megbontja a normális biológiai programot, s rendellenesen — pathologiás irányba — kódolja a fejlődéstani történések szabályos egymásutánját.

Rosenthal szerint, maxillo-facialis vonatkozásban az epidermoidok főként az első kopoltvúívnek megfelelően gyakran a fissura orbitalis és a processus mastoideus területén keletkeznek. A szájfenék epidermoidjai és dermoidjai a mandibula kétoldali fejlődésének záródásai vonalában jönnek létre. Agydaganatok alakjában is előfordulhatnak ( König-Vana-Vojacek), de a test bármely részén felléphetnek, mert a hámcsírák az ébrényi korban, a test minden részében szétszóródhatnak. Ennek érdekes példája a Fodor által közölt, a mandibula vízszintes szárában keletkezett, két epidermoid cysta esete. A test egyéb helyein — Robinson szerint — főként az ovariumban és a I estisben fordulnak elő leggyakrabban.